HOME | DD
Azzedar-san — Merinael VS Dany
Published: 2015-06-16 16:32:48 +0000 UTC; Views: 181; Favourites: 1; Downloads: 0
Redirect to original
Description
Arlen:Egy héttel ezelőtt teljesen véletlenül összetörtem egy elátkozott vázát, amibe egy 'gonosz' szellem volt zárva. Végül is annyira nem gonosz csak szar a humora, és imád másokat szívatni. Gyakran a szívatásai csúnya véget érnek. Mióta kiszabadult a város piacterén szokott garázdálkodni esténként. Kapjátok el és zárjátok vissza a megjavított vázába.
Related content
Comments: 28
Alig lélegzett fel az előző küldetés megpróbáltatásai után, ezt a feladatot olvasva megfagyott a vér az ereiben. Szellem?! Egy VÁZÁBA zárva??? Fogadni mernék, hogy természetesen varázserejű volt az a váza, gondolta keserűen. Csakhogy ő pár mesekönyven kívül igazán semennyit sem tudott erről a dologról, sőt. Ráadásul szellem ellen csatabárddal harcolni? Alaposan át kell gondolni, hogy fog majd neki a feladathoz, társával együtt. Már, ha társak lesznek. Aurival valóban szerencséje volt, hiszen az elf barátságos és segítőkész volt. De nem mindenki az. Biztosan van, aki jobban szeret egyedül dolgozni. Pedig ki tudja, a társa talán többet ért az efféle mágiához. Mindenképpen meg kell találnom és beszélnem kell vele, addig nem tudhatom, vetette fel magában.
Nagyot sóhajtott, felvette a fal mellől a bárdját, majd elindult a kijárat felé.
👍: 0 ⏩: 1
Az előző kört egész jól megúszta,bár még tudott volna pihenni,de hát ez van. Miután a megtudta mi a feladat, nem is tudta mit mondjon. Itt fogok megőrülnixDD
Mielőtt még elment volna megkeresni a partnerét, lement az említett piactérre körbenézni. Csak szorgalmi. Estig még bőven volt idő, akkor talán már kevesebben is lesznek.
Miután jobban körülnézett, visszament, hogy megtalálja Merinaelt. Szerencséjére nem sokan mászkálnak csatabárddal.
- Merinael Kaczmarek? - szólította meg a nőt hátulról.
👍: 0 ⏩: 1
Megfordult, ahogy hallotta, hogy szólították. Meg is pillantotta hamarosan azt a nőt, akiben az újabb küldetésre szánt társát sejtette.
- Így van, én volnék az. - Udvariasan fejet hajtott, majd jobban szemügyre vette. A felszerelése alapján sajnos ő sem mágus, gondolta kicsit csalódottan. Így jelentősen nehezebb dolguk lesz a garázda szellemmel.
- Te pedig biztosan Dany LeMay volnál, igaz? - kérdezte.
👍: 0 ⏩: 1
- Pontosan. - kezet nyújtott. - Örülök a találkozásnak. - tette hozzá egy mosoly kíséretében.
Sóhajtott, tudta,hogy hosszú nap elé néznek.
- Nos mielőtt felcsapunk szellemirtóknak, van valami tervünk? - Az a sanda gyanúm, hogy sem az - mutatott Merinael csatabárdjára - és sem ez nem fog használni sokat ellene - megpaskolta az öklén a kesztyűt.
👍: 0 ⏩: 1
Mosolyogva kezet rázott vele, majd zavartan piszkálni kezdte a szerszámövét.
- Nos, nem értek valami sokat az efféle dolgokhoz, őszintén, eddig ötletem sincs, hogyan tudnánk egy szellemet visszazárni abba a... vázába.
Lehangoltan nézett körül a piactéren, ahol az emberek sürögtek forogtak. Legtöbben valószínűleg nem is sejtik, mekkora veszélyben lehetnek.
- Ha még lenne egy mágus, vagy démonidéző... Talán okosabbak lennénk. Addig is, van még idő az est leszálltáig, azt pedig megvárhatnánk ott - bökött az egyik fogadó felé, ahonnan már kora délután is hangosan kihallatszot a poharak csilingelése és a vendégek kiáltozása. - Egy jó mézbor mellett mégjobban lehet ötletelni.
👍: 0 ⏩: 1
- Rendben. - bementek a fogadóba, ahol kértek két korsó mézbort, majd egy kevésbé zsúfolt sarokban leültek. Néha az emberek kíváncsian feléjük néztek.
Belekortyolt a mézborba. - Bevallom nekem csak egy mágikus egérrel volt dolgom,de legalább fizikálisan el tudtuk kapni.
- Egyáltalán mi fog a szellemeken? - felvonta a szemöldökét.
👍: 0 ⏩: 1
Nagyot kortyolt az italából, közben vállat vont.
- Fogalmam sincs. - Felelte őszintén, majd letette a korsóját. - Só? Szenteltvíz?... A városiak kitelepítése? - hátradőlt, aggodalmasan megdörzsölte a homlokát. - El sem hiszem, hogy Arlen pont ezt a küldetést kellett, hogy nekünk szánja... Talán még megkérdezhetnénk valakit, aki ért az efféle mágiához, de nekem sajnos nincs sok ilyen kapcsolatom.
👍: 0 ⏩: 1
Mikor meghallotta a városiak kitelepítését, elsomolyodott. - Használhatjuk az eszünket is. - körbenézett.
- Sőt van egy ötletem is. - kicsit közelebb hajolt Merinael-hez, annak ellenére, hogy így is zajos volt a fogadó. - Kicsit körbenézek, hátha meghallok valamit. Addig maradj itt. - kacsintott, majd felállt az asztaltól.
Az egyik felszolgálótól elvette a tálcát, tett rá néhány korsó sört és körbement a fogadóba. A nő eleinte szúrós szemekkel nézte,de nem mert belekötni, főképp Dany megjelenése miatt.
Itallal kínálta az embereket, néha beszélgetett is velük vagy csak hallgatózott. Érdeklődött a szellemről vagy figyelmeztette az embereket. Voltak akik nevettek vagy megijedtek.
Mikor végzett a dolgával, visszament Merinael-hez. A tálcát az asztalra tette. - Nos a felük el sem hiszi, hogy errefelé garázdálkodik egy szellem, a másik része meg meg se szólalni.
- De, ahogy hallottam, van itt egy-két hozzáértő ember. - tekintetével egy másik sarokba nézett. - Annál az ürgénél van valami, ami talán a segítségünkre lehet.
Mit gondolsz?
👍: 0 ⏩: 1
Türelmesen várt amíg Dany vissza nem tért, ez idő alatt majdnem az összes itala elfogyott. Szórakozottan figyelte a vendégek között forgó nőt, és a kocsmárost, aki bosszúsan csóválta a fejét, de ideje sem volt, hiszen újabb és újabb (na meg jobbnál jobb) megjelenésű férfiak kérték a drága italoka, bár már egyikük sem volt szomjas. Mikor Dany visszaért és újabb ötletelésbe fogtak, diszkréten affelé a férfi felé nézett, akire Dany utalt. Az alak sötét utazóköpenyt viselt, csuklyája mélyen az arcába volt húzva, a söréből alig fogyott, de már régóta a helyén volt. Körüllengte valami furcsa, ellenszenves aura.
- Hm... Meglehet.
Kinézett az ablakon. Már jócskán alkonyodott.
- Megtudtál róla valamit a rövid pincérnői pályafutásod alatt? - Jegyezte meg viccesen.
👍: 0 ⏩: 1
Az asztalra tett két kis szütyőt - só és zsálya - mutatta. - Egy rendes emberke nyomta a kezembe, elméletileg jó a szellemek ellen.
- A barátunknál pedig egy ezeknél is nagyobb szütyő van, ami.... védelmi zsákként működik. - rákönyökölt az asztalra és ivott az italából.
- Sajnos nem tűnik barátságosnak, de annál jobb, biztos tud valamit, amit mi nem.
👍: 0 ⏩: 1
Még egyszer a csuklyás alak felé sandított, majd felvette a két kis csomagot.
- Szóval ezeknek a keveréke talán távol tudná tartani a szellemet. Legalább is, addig mindenképpen megfelel amíg nem tudjuk mi van nála.
Ismét a furcsa férfi felé nézett, de már nem volt ott. Hirtelen felállt az asztaltól és körbenézett. Nem látta a tömegben, sem a pultnál, hogy fizetett volna egy újabb italért. Visszanézett a sötét sarok felé ahol egy percel ezelőtt ült, de csak a félig teli sörös korsó maradt utána. Úgy tűnt elég sietve távozhatott.
- Hé, az előbb még ott volt. Hova tűnt ilyen hamar?
👍: 0 ⏩: 1
- Reméljük - bólintott.
A férfi észrevette, hogy a két nő figyeli,miközben diskurálnak. Valószínűleg róla. Jobb lesz, ha minél előbb elhagyja a fogadót. Szerencséjére, a két nőn látszódik,hogy nem ért a mágiához, így előnyben van.
Mire észrevették, hogy eltűnt, már kint volt a piacon.
- Keressük meg! - Dany is felállt és céltudatosan az ajtó felé sietett.
👍: 0 ⏩: 1
Felkapta a bárdját maga mellől, sikeresen taszítva egy nagyot a ki-be szállíngózó embereken távozás közben, akik méltatlankodva néztek utána, de nem emrtek szólni naki, látva a termetét és a hatalmas fegyvert ami már a kezében volt. Odakint már sötét volt, alig volt pár ember aki az éppen zárni készülő kofáktól próbált egy-egy kedvezményes árut kikönyörögni. A rejtélyes férfi sem járt olyan messze, az úton lefelé haladt, szapora léptekkel, majd hirtelen bekanyarodott az egyik szűk utcába.
- Állj meg! - Merinael futva indult utána, félt, hogy elmenekül. Muszáj volt utolérniük.
👍: 0 ⏩: 1
A férfi természetesen észrevette őket, gyorsított a léptein. Elkapta a félelem, lehet, hogy megölik. Szerencsére a jobbjára egy szűk utca nyílt azon befordult.
- Kerítsük be! - mondta Dany. - Én felmászok a tetőre, onnan jobban látom. - fel is kapaszkodott a legközelebbi ház tetejére, nem törődve a még kint áruló kofáktól.
Látta, hogy Merinael a férfi után megy a szűk utcába, ő előreszaladt a tetőn, majd ahol a két ház elég közel volt egymáshoz, átugrott. Így már a férfi előtt volt, és úgy tűnik ezt a férfi se vette még észre.
Lefoglalta, hogy a csatabárdos nő szaladt utána.
👍: 0 ⏩: 1
Mikor látta, hogy sikerült bekeríteniük, lassított a léptein. A csuklyás alak azt hitte, feladta, így nem menekült tovább, egészen addig, amíg kishíján neki nem ütközött Danynek. Próbálta volna kikerülni, de mikor felismerte, hogy őt látta a kocsmában pár perccel ezelőtt, ledermedt. Nem volt hova futnia.
- Jobb lesz, ha nem próbálkozol semmivel. Ha válaszolsz minden kérdésünkre, akár még szabadon is távozhatsz.
👍: 0 ⏩: 1
Széttárta a karját és dobott egy félmosolyt a férfira - innen már nem mész tovább - gondolta magában.
A férfi Merinael felé fordult. Nem volt kedve az ilyesmihez. Ő csak egy nyugodt napot akart, erre két nő - fegyverekkel! - elkapja.
- Nem hiszem,hogy tudnék válaszolni a kérdésetekre. - felelte hanyagul.
- Pedig jobb lesz, ha megpróbálkozol. - Dany megszorította a férfi vállát.
👍: 0 ⏩: 1
- Van nálad valami, ami a segítségünkre lehet. - Kezdte Merinael, kicsit visszafogottabban. - Biztosan hallottál már a szellemről, aki--
- Igen, igen, én zártam be abba a vázába, még évekkel ezelőtt, msot meg valami ostoba összetöri és mindent elront. - Bökte ki a férfi. - Biztosan azt akarjátok tudni, hogy lehet megszabadulni tőle, és hogy sikerült, de nem tudom, olyan különleges edény nincs még egy, és nem segít az sem, ha megjavítjátok. Ugyanazt tudom mondani nektek, mint az összes többi embernek meg elfnek akik az életemre törnek: nem tudok segíteni!
Merinael hátrébb lépett párat, meghökkenve nézett rá.
- Akkor, azt mondod nem tehetünk ellene semmit...?
A férfi morgott valamit magában, aztán rájött, tényleg szükségük van segítségre.
- Nem. Nem lehet, elpusztítani, csak elűzni, vagy bezárni valamibe. Mivel az utolsó mágikus porhüvely, amiben eddig volt, megsérült, így maradt az utolsó lehetőség... Ki kell űznötök a városból. Persze hogy hova, az engem már nem érdekel.
- Kiűzni? De hogyan? Már lement a nap, percek kérdése és elő is bukkanhat.
Ebben a pillanatban hangos csattanás hallatszott a tér felől. Páran kinéztek az ablakon, de a legtöbbjük "rutionsan" becsukta az ablakot-ajtót, tudták, hajnalig nem lesz nyugalom a városban.
👍: 0 ⏩: 1
Dany még mindig a férfi mögött állt. - Akkor legalább adj valamit, amivel ki tudjuk űzni.
Nagyon nem tetszett neki így a szituáció. Főképp, hogy a szellemeket nem is szerette, de még az elűzésükhöz sem értett. Igazából eddig nem is hitt bennük.
Amint meghallották, mindannyian a zaj irányába néztek.
A piacról először egy hangos csattanás hallatszott, majd ezt követte egy ember felkiáltása. Valószínűleg egy kofa lehetett, akinek az aznapi áruja a földön landolt. Darabokban.
A férfi nyelt egyet - én nem haragítanám magamra, rossz vége lesz. Az övéhez kapott és kioldozta egy kisebb szütyő zsinórját. - Ez távol tartja - mondta.
👍: 0 ⏩: 1
Odalépett és elvette tőle.
- Só, zsálya... - bólogatott magában ahogy sorra nézte az összetevőket. Eddig korrekt, mind ugyanaz, amit Dany is mutatott neki. - És ez... ez itt...?
- Az egy ritka démonkristály... - A férfi elvette Merinael kezéből a követ. A hold fénye felé tartotta, ahol egy pillanat alatt teljesen áttetszővé vált. - Nappal nem más, mint egy sima, egyszerű kő. Legalább is annak látszik. De ha hold fénye éri, láthatatlanná válik és ha szellem vagy démon jár a közelében, akkor kéken ragyog. Ez, és a többi ásvány és gyógynövény képes lesz távoltartani azt a szellemet az egész várostól. - A rövid bemutató után Danynek dobta oda.
- Mehetek végre? - kérdezte mogorván.
Merinael oldalt állt, és a férfi gyors léptekkel eliszkolt mellette.
Egy darabig nézett utána, majd Danyhez fordult.
- A tér közepén van egy angyal szobor, azon a magas pilléren. Talán elég lenne, ha ráerősítenénk ezt a követ és meggyőznénk a városiakat, hogy mindig tartsanak sót és zsályát mellette.
👍: 0 ⏩: 1
Figyelmesen hallgatta a férfit, majd elkapta a szütyőt és az övtáskájába rakta.
- Jól hangzik. - bólintott.
Kiértek a szűk utcából, a piacon szanaszét voltak a bódék a,ki kint hagyta portékáját,annak tartalma a földön hevert. Amint észrevette őket a szellem, hiszen már senki nem volt kint , egy láda paradicsom repült feléjük.
- Vigyázz! - kiáltott fel Dany meglepetésében. Sikerült kikerülni a ládát, viszont egy-két paradicsom eltalálta.
👍: 0 ⏩: 1
Elhajolt a feléjük repülő kacatok elől, bár súrolta a fejét a láda sarka. Körülnézett. Ott volt az angyal szobor, körülbelül két méter magas oszlop tetején, maga a műremek sem volt kisebb annál. Köpenyt viselt, melynek csuklyája az arcába volt húzva, szárnyai behúzva, kezei összekulcsolva. A lábainál egy faragott kő kehely volt. Tökéletes hely lesz a kőnek.
- Dany, fel kéne másznod oda. - Mutatott a kehelyre. - Addig elterelem a figyelmét. Ezeket pedig vidd magaddal. - Odanyújtotta neki a só és zsája tartalmú bőrtasakot.
👍: 0 ⏩: 1
Elvette a bőrtasakot, majd felnézett a magas szoborra. Az oszlop szerencsére nem volt sima,hogy ne lehessen rajta kapaszkodót találni. Az oszlopokon repedezések voltak, a szobron is látszódott az idő múlása.
Elindult a szobor felé, közbe figyelte környezetét. Attól mert a szellem nem tud a közelébe menni, még megakadályozhatja, hogy felmásszon a szoborra.
Mielőtt még a szoborhoz ért volna, az oszlopon egy másik láda csattant. Dany a feje fölé emelte a kezét,hogy felfogja a láda darabjait és a tartalmát.
👍: 0 ⏩: 1
Igyekezte kivédeni a feléjük dobált kacatokat, próbálta elterelni a szellem figyelmét.
- Hé, ide figyelj! - Kiáltotta neki. Ledobta az övére erősített kis bőrtasakot, amiben szintén a só és zsálya egy kis része volt. A fekete, ködszerű lény felé libbent. Szemei sárgán izzottak, nagyon jó indulattal lehetett csak emebrszerűnek nevezni. Fenyegetően közeledett Merinael felé, talán meggondolatlanság volt így elhajítani a védelmet nyújtő növényeket. Egyre közelebb ért, válla fölött hátranézett Danyre, aki már a pillér tetejénél járt...
👍: 0 ⏩: 1
Dany látta, hogy társa bajban lesz, ha nem siet. Nemsokára ott van. Csak még egy kicsit.
Megragadta a pillér tetejét, felhúzta magát és az angyalban megkapaszkodott az egyik kezével, a másikkal a bőrtasakot vette ki az övtáskájából.
A kehelybe beletette a tasakot, ami eddig is kéken ragyogott,de most észrevehetőbben.
A szellem észrevette,hogy valami nincs rendben, az aurája egyre kevésbé volt érezhető, és mielőtt elérhette volna Merinael-t, szertefoszlott.
👍: 0 ⏩: 1
Egészen a pillérig hátrált, ahogy közeledett felé a kísértet, majd hirtelen megtorpant. Halványult s végül teljesen eltűnt, Merinael pedig mélyen fellélegzett. Sikerült! Bár, nem abba a vázába zárták vissza, a város megmenekült ettől a szellemtől.
Ahogy kifújta magát, felnézett társára.
- Meg kell mondjam... Simábban ment, mint ahogy képzeltem.
👍: 0 ⏩: 1
Egész könnyen lemászott a szoborról. Leporolta a kezét.
- Hát jobban,mint gondoltam. - bólintott. - De akkor végeztünk? - körbenéz a piactéren.
👍: 0 ⏩: 1
Felnézett a holdra, majd a kis kőre ami halványan fénylett a szobor lábainál álló kehelyben.
- Igen, remélem. - halványan elmosolyodott.
- Azt hiszem, ez után kijár még egy korsó sör.
👍: 0 ⏩: 1
- Remek, - mosolygott - talán még szívesen látnak minket - mutatott a kocsma felé.
👍: 0 ⏩: 0