HOME | DD

Description
vizsgamunkám:
ZABÁLÁS 3. - NEM ELÉG?!

150x150 cm fatábla, wood, acryl

****előzmény/ihlető dolog : Schobert Norbert - Nagy kalóriahazugságok c. könyv****

A kép címei úgy vannak sorban, hogy undorodom, élvezem, nem elég?!. a lány a képeken nem véletlenül nincs elhízva, direkt vékony embert kerestem . Mert ez a dolog annyira benne van a mindennapi életünkben, hogy nem csak a túlsúlyosokat érinti, hanem már a kisebb gyerekeket is.
Ami a célom a képekkel, hogy megmutassam, milyen az, amikor még normálisan tudunk étkezni, csak egy sima szükséglet, de ez élvezetté, majd beteges szokássá válik. Eszünk ha tv-zünk, eszünk ha barátokkal vagyunk, eszünk ha valami rossz vagy jó ér, és eszünk akkor is ha simán csak unatkozunk. Ez már függőség. A reklámok, a fogyasztói társadalom ez diktálja belénk, hogy együnk. Csipszből van 100féle, csokikból ugyanúgy, de nem kell ahhoz boltba menni, otthon is megfőzhetjük a szénhidrátdús spagettit, amihez sokan fehérkenyeret is eszünk. Nem tudunk leállni. Megesszük a levest, néha kétszer szedünk, jön a szédhidrátdús „második” például rántotthús krumplipürével. Mellé azért még lecsúszik pár pohár cukros üdítő. Hirtelen tele vagyunk. Mind ismerjük az érzést „már csak a szemem kívánja.”. Nem bírunk már többet enni ebből, de nem baj, mert jön az agyoncukrozott desszert. HALÁLRA ESSZÜK MAGUNKAT.
Egy évben 60 kiló cukrot eszünk meg. És nem csak a csokiról beszélek, hanem azokról a finomított szénhidrátokról is, amikről az egészségesnek hitt péksütikben vannak.
Mo.-n 600ezer cukorbeteg él, ezek a bejegyzett betegek. Minden 6. mp-ben egy életnek a világon a cukorbetegség vet véget. Ez a nagy zabálás az emberiség legnagyobb önmérgezése. Kezdünk ráébredni, hogy ez a sok evés nem jó, de mégis eszünk eszünk eszünk, mert JÓ!

Description
vizsgamunkám:
ZABÁLÁS 3. - NEM ELÉG?!

150x150 cm fatábla, wood, acryl

****előzmény/ihlető dolog : Schobert Norbert - Nagy kalóriahazugságok c. könyv****

A kép címei úgy vannak sorban, hogy undorodom, élvezem, nem elég?!. a lány a képeken nem véletlenül nincs elhízva, direkt vékony embert kerestem . Mert ez a dolog annyira benne van a mindennapi életünkben, hogy nem csak a túlsúlyosokat érinti, hanem már a kisebb gyerekeket is.
Ami a célom a képekkel, hogy megmutassam, milyen az, amikor még normálisan tudunk étkezni, csak egy sima szükséglet, de ez élvezetté, majd beteges szokássá válik. Eszünk ha tv-zünk, eszünk ha barátokkal vagyunk, eszünk ha valami rossz vagy jó ér, és eszünk akkor is ha simán csak unatkozunk. Ez már függőség. A reklámok, a fogyasztói társadalom ez diktálja belénk, hogy együnk. Csipszből van 100féle, csokikból ugyanúgy, de nem kell ahhoz boltba menni, otthon is megfőzhetjük a szénhidrátdús spagettit, amihez sokan fehérkenyeret is eszünk. Nem tudunk leállni. Megesszük a levest, néha kétszer szedünk, jön a szédhidrátdús „második” például rántotthús krumplipürével. Mellé azért még lecsúszik pár pohár cukros üdítő. Hirtelen tele vagyunk. Mind ismerjük az érzést „már csak a szemem kívánja.”. Nem bírunk már többet enni ebből, de nem baj, mert jön az agyoncukrozott desszert. HALÁLRA ESSZÜK MAGUNKAT.
Egy évben 60 kiló cukrot eszünk meg. És nem csak a csokiról beszélek, hanem azokról a finomított szénhidrátokról is, amikről az egészségesnek hitt péksütikben vannak.
Mo.-n 600ezer cukorbeteg él, ezek a bejegyzett betegek. Minden 6. mp-ben egy életnek a világon a cukorbetegség vet véget. Ez a nagy zabálás az emberiség legnagyobb önmérgezése. Kezdünk ráébredni, hogy ez a sok evés nem jó, de mégis eszünk eszünk eszünk, mert JÓ!