HOME | DD
DeadDrake — A tomeg
Published: 2006-06-13 22:34:43 +0000 UTC; Views: 162; Favourites: 0; Downloads: 11
Redirect to original
Description
A tömegSzürke fagyos reggel
hideg lehelet száll fel
a nagyváros közepén.
Egyik tömött csomópontjánál
mint víz a lefolyónál
örvénylik a metróhoz a tömeg.
Egy hatalmas foltként vibrál
ahogy lassan alászáll
a kígyózó tömeg.
Lassan, ütemre lépked
a sápadt aluljárói fényben
a mindent elborító tömeg.
S a tömeg közepén
mint pislákoló gyertyafény
feltűnik egy kisgyerek.
Megpróbálna sietni
ha lenne hol elmenni
de sűrű a tömeg.
Meg vigyáznia is kell
hogy ne tapossa el
a totyogó nagy tömeg.
Kicsike, ezért nem is érti
vajon az a büdös alak is férfi?
Ki gorombán ráüvölt.
Hosszan próbál menni hát
de újra és újra eléáll a gát
az oszloplábú tömeg.
Megjelenik egy ötlet fejénél
miért ne menne a pereménél?
Hisz ott nincs tömeg.
el is jut a peremhez
közel a veremhez
melynek szélén egyensúlyoz
De megtörténik a baj
kinyúlik egy nagy kar
mely lelöki hősünket.
Kapaszkodni nem tud már
egyet tehet mielőtt alászáll
segítségért kiált.
Ahogy a rémült sikoly harsan
varázsütésre megáll lassan
az imbolygó tömeg.
Látja szegény amint alászáll
hogy emberi szemek néznek rá
s mint lidércnyomás, szertefoszlott a tömeg
Ahogy a vason a feje koppan
hallja még hogy ottan
mentőt kiabálnak.
Megrezeg a sín
és a rajta fekvő kis
test.
Ahogy elrobog a szerelvény
döbbent emberek állnak a szélénél
fel se fogták mi történt.
Állnak még egy darabig
majd az órájára néz valaki
és elindul másfele.
Ahogy telik az idő lassan
Úgy indulnak egyre többen halkan
nincs mit látni már
Megindulnak a köpenyek
eltünnek az emberek
s újra lépked a nagy,
városi tömeg.
Related content
Comments: 11
Ez egy az egyben a reggeli metrós érzés! 
Személy szerint tetszik. Nagyon kifejező, és sajnos eléggé igaz.
[Javaslatot nem füzök hozzá, tekintve, hogy nincs túl sok tapasztalatom (se tehetségem) az írásban.]
👍: 0 ⏩: 1
Köszönöm 
👍: 0 ⏩: 0
Az ami nagyon elrontja az egészet egy olyan szó fordulat, ami nagyon heroikussá teszi, amit a legtöbb karakter leíréásodban sem szeretek:
Hősünk, hősünket.
Ez mesefordulat, ezzel a kifejezéssel így mesélnek, és elveszi az egész hangulatát, erejét és lendületét. Annál a szónál törik az egész lendülete, és nem tudom, az rontja le a legjobban.
Ezt a kifejezés, szófordulatot már a karakter leírásaidban sem szerettem.
És hősünk egyedül maradt, hősünk beleszeretett, hősünk menekült.. etc
👍: 0 ⏩: 1
Igen, ebben igazad van. Ez régi rossz szokásom, ez a vers még sajnos abból az időből származik, amikor ezt sokat használtam. Csak mivel tényleg régi vers, nem akartam átírni, több helyen is máshogy írnám meg már ma, de akkor ez így jött ki és nem szeretek az ilyeneken változtatni.
Lesz ez még jobb is tudom.
👍: 0 ⏩: 1
Ah értelek, alapvetően egyébként meg nem rossz, csak az a szófordulat valamiért nagyon zavar engem személyszerint.
👍: 0 ⏩: 1
Nem te vagy az első.
👍: 0 ⏩: 1
De a tartalom az viszont jó, valamiért emlékeztetet egy rlégebbi emléképemre és olyan furcsa érzést keltett bennem.
Amikor a házak megnőnek és olyan egyedül vagy, meg alapvetően az egész tartalom korrekt.
Szóval a tartalomhoz meg a megfogáshoz meg fogadd gratulációmat!
👍: 0 ⏩: 1
Hmm, ezt viszont köszönöm szépen
Van konkrétan egy kép a szemeim előtt ami ihletette, hasonlóan nagy házak közt a lefolyószerűen örvénylő arctalan szürke tömeg, és egyedül egy valakinek vannak színei, ő a kisgyerek. Hmm, furcsa, jó régen gondoltam már rá. Kár hogy nem voltam akkor jobb az egészben.
👍: 0 ⏩: 1
Az arctalan tömeg féééélelmetes O.o
👍: 0 ⏩: 1
Igen, igen, saját tapasztalatból jött. Elmesélem egyszer.
👍: 0 ⏩: 1