HOME | DD
Uryuu-sama — IchiIshi fanfic
[NSFW]
Published: 2010-12-28 23:05:24 +0000 UTC; Views: 253; Favourites: 2; Downloads: 1
Redirect to original
Description
Cím: Új iskola, új szerelem?Szerző: Uryuu-sama
Fandom: Bleach
Páros: Ishida Uryuu x Kurosaki Ichigo
Korhatár: 18+
Új iskola, új szerelem?
- Bátyus, bátyus… kellj fel! Elkésel az iskolából. – hallatszott odalentről
Ichigo nagy nehezen kikászálódott az ágyból, hogy felkészüljön első tanítási napjára új iskolájában.
Mikor végre szociálisan elfogadható kinézetre tett szert, lement a konyhába reggelizni majd iskolatáskáját felkapva elindult.
Az iskolába érve egyenesen az igazgatóság felé vette az irányt, ahol megtudta, hogy a „C" osztályba fog járni a 107-es terembe. Éppen csak, hogy beért a tanár előtt a terembe.
Ahogy belépett az ajtón, egyből kiszúrta az osztályelső és egyben leghelyesebb fiút.
Minden gyerek leült a saját helyére, csak Ichigo toporgott a tanár mellett zavartan, ő volt az újfiú.
- Jó reggelt, gyerekek! – köszönt a tanár, mire illedelmesen feleltek a diákok
- Szeretném bemutatni nektek Kurosaki Ichigot, aki a mai naptól ebbe az osztályba jár. – folytatta, miután csönd lett a teremben, majd Ichigo felé fordult – Isten hozott, Ichigo! Kérlek ülj le a második padba, Ishida majd segít neked az itteni tájékozódásban. Ugye Ishida?
- Természetesen tanár úr! – felelte a kérdezett illedelmesen
- Hello, Kurosaki-san, az én nevem Ishida Uryu. Bármi problémád van, bátran fordulj hozzám.
Ichigo köpni-nyelni nem tudott, végül nagy nehezen összekapta magát és kinyökögött egy „Köszönöm!" – öt.
Ishida mosolyogva leült és mutatta maga mellett a helyet, hogy üljön le a pad mellett bénán álldogáló Ichigo.
Szép lassan teltek az órák, minden tanár szívélyesen fogadta az új diákot. Az utolsó óra osztályfőnöki volt, ahol a tanár az az évi kitöltendő papírokkal bíbelődött és kérdezgette a diákokat.
Általában mindenkinek stimmeltek a múlt évi adatai, kivéve persze Ichigot, akinek még nem voltak leadva ezek.
- Címe? – kérdezte a tanár
- Karakura, Jamanoto utca 69.
69? Hmm? Érdekes! – gondolkodott magában Ishida és megengedett magának egy perverz mosolyt – Ráadásul csak két utcára lakik tőlem.
- Telefonszáma?
- 06-40/642-584 – felelte Ichigo és hallotta, hogy Ishida motyog magában valamit. Közelebb hajolt, hogy hallja mit mond.
- … 584, rendben, megvan. – motyogta az említett
- Hé, Ishida! Mit írsz? – próbált Ichigo belelesni a jegyzetfüzetbe, de Ishida eltakarta és behazudott valami kifogást
- Ne is foglalkozz vele, Kurosaki! Csak magamban gondolkodtam a matek házin.
- Oh, okés. … Ummm … Ishida!?
- Igen?
- Esetleg …
- Igen? – kérdezte kicsit elmélázva Ishida azon, hogy Ichigo milyen aranyos
- Szóval, … az van, hogy mondtad, hogy ha segítség kéne csak szóljak.
Ishida várt, hátha folytatja az „édes kis osztálytársa".
- Szóval, tudnál nekem segíteni a matek háziban? Úgy látom, hogy neked megy, de ha nem érsz rá, én megért … - hadarta Ichigo, de Ishida a szavába vágott
- Persze, hogy segítek! – mosolygott rá – Gyere át suli után hozzám és elmagyarázok neked bármit! – még szélesebbre húzódott a mosolya
Ichigo csak mosolygott, nem vette észre Ishida perverz vigyorát és perverz gondolatai megnyilvánulását.
Miközben ők folytatták érdekes párbeszédüket, ki is csengettek az óráról.
Elpakoltak és elindultak Ishida háza felé. Szótlanul sétáltak végig az utcákon.
- És, hogy telt az első napod nálunk, Ichigo? – törte meg a csendet Ishida
- Remek ez a suli, nagyon kedvesek az osztálytársak is. – pirult el
- Oh! Ennek örülök. –mosolygott Ishida, miközben magában azon gondolkodott, Ichigo pontosan kire is gondolhatott, amikor azt mondta: „kedves". Remélte hogy rá gondolt.
- Én is errefelé lakom, ez tök jó. Így sokszor tudunk majd találkozni és tudunk együtt jönni haza. – hadarta izgatottan Ichigo … - Oh, bocsi, biztos van jobb dolgod is, mint engem pesztrálni – szomorodott el
- Dehogyis! Én is örülök, hogy ilyen közel lakunk egymáshoz. Nem mellesleg, megérkeztünk.
Egy hatalmas ház előtt álltak meg. Gyönyörű, rendezett kertje volt, Ichigonak leesett az álla, annyira szép volt minden.
- Gyere, nem harapok! – „nagyot" tette hozzá magában Ishida és betessékelte Ichigot a kapun.
- Nagyon szép a lakásotok!
- A lakásom! – pontosított Ishida – Egyedül lakom.
- Hogy-hogy? Nincsenek szüleid? – Ichigo miután rájött mekkora bunkóságot mondott, hozzátette
– Bocsáss meg, nem akartalak megb…
- Semmi baj! – mosolygott Ishida – Igazándiból sosem szerettek engem és már kiskoromban meghaltak. 16 éves koromig a nagyapám nevelt és azóta egyedül élek.
- Oh, értem.
- Na gyere, körbevezetlek.
- Na és ez itt a hálószoba. – Ishida mosolyogva nyitotta ki az ajtót, lassan, nagyon lassan, hogy kiélvezhesse a reakciókat.
A szoba sötétkékre és feketére volt festve, iszonyúan illett Ishidához. A bútorok is feketék vagy kékek voltak. Az ajtóval szembeni falnál egy óriási baldachinos franciaágy volt elhelyezve, kovácsoltvas kerettel és világoskék, sötétkék selyem ágyneművel.
- Ez …… ez ……… hú, nem is tudom ………. olyan szép.
- Köszi. – mosolygott Ishida – menj csak beljebb, hozok valamit inni. ……………. Vörös vagy fehér?
- Tessék?
- Milyen bort kérsz?
- Én nem szoktam alkoholt inni. – ellenkezett pirulva Ichigo
- Ugyan már! Csak egy kicsit, nem gáz nyugi. Úgy a matek is jobban megy. – mosolygott
- Na jó, rendben, de tényleg csak egy kicsit. – adta be a derekát Ichigo
Végül a vörösbor mellett döntöttek. (Ishida azt ajánlotta és mivel Ichigo nem értett hozzá elfogadta az ajánlatot, mondván neki mind1)
- Na, akkor kezdjünk is neki a leckének – sóhajtott fel Ishida
- Oké. Szóval akkor el tudnád magyarázni a másodfokú egyenleteket?
- Hát persze.
Telt az idő, közben a tanulással is végeztek, úgy tűnt Ichigo megértette végre a matekot.
- Még egy kis bort? – kérdezte Ishida lágyan
- Hát! Igazándiból nem kéne többet innom …..
- De?
- De egy kicsit még elfogadok, köszönöm.
Haladta az idő, egyre jobban érezték magukat. Már majdnem egy egész üveg bort megittak.
Időközben leültek filmet nézni. Ichigo már be volt csípve egy kicsit, így nem szégyenlősködött és közelebb bújt Ishidához, mert fázott. Az említett azonban félreértette a közeledést és átkarolva Ichigot elkezdett közeledni annak arcához
- Hé! Mit csinálsz?
- Hát nem egyértelmű? – kérdezett vissza Ishida – Meg foglak csókolni
A döbbenettől Ichigonak nyitva maradt a szája, amit Ishida ki is használt és becsúsztatta a másik szájába és megcsókolta. A csók kezdett egyre vadabb lenni és már Ichigo is visszacsókolt, azonban amikor Ishida elkezdte kigombolni a másik ingét, Ichigo magához tért a bódulatból
- Na de mégis mit csinálsz? – lökte el magától Ishidát – Hiszen mindketten fiúk vagyunk
- Na és akkor mi van? – kérdezett vissza
- Nekem ez ………. azt hiszem indulnom kéne – és azzal kirohan a házból
Ishida csak mosolyogva nézett utána. „Majd rájön, hogy ő is akar engem." – gondolta magában
Másnap az iskolában az iskolában Ichigo kerülte Ishidát, az órákon sem volt hajlandó hozzászólni. Így teltek a napok, eljött a péntek.
- Képzeld, Ishidának holnap lesz a szülinapja. Ne kéne meglepnünk valamivel? – kérdezte az egyik srác a másiktól a folyosón, amit véletlenül Ichigo is meghallott.
„Most lesz a szülinapja és mi most vagyunk épp rosszban" – gondolkodott magában Ichigo.
- Lehet, hogy túlreagáltam a dolgot, hiszen azért Ishida nem is olyan…
- Tessék? hozzám beszélsz? – kérdezte az említett a falnak támaszkodva.
- Áh, Ishida? – ugrott egyet ijedtében Ichigo, majd mentegetőzni kezdett. – dehogy! csak hangosan gondolkodtam. most viszont sietek órára, még át kell néznem az anyagot. – és ezzel elrohant.
- Mondtam, hogy megbékél! – mosolygott Ishida, örülve, hogy Ichigo róla gondolkodott, ugyanis meghallotta a nevét
Eljött a szombat és Ichigo elhatározta, hogy meglepi valamivel Ishidát. Idő közben rájött, hogy felesleges tagadni az érzéseit, még ha furcsa is, hogy egy fiúba szerelmes. Igen, jól hallottátok Ichigo szerelmes Ishidába.
Reggel, amikor Ishida elment vásárolni Ichigo várta, hogy mikor kijön belopódzik a nyitva hagyott ajtón. Előkészített mindent és várta, hogy Ishida hazaérjen.
- Megjöttem! – mondta az üres háznak
Ledobta a cipőjét és a kabátját, majd bement a konyhába és kipakolta amiket vásárolt. Mikor ezzel végzett úgy döntött, hogy visszadől az ágyba pihenni. Nem igazán szokta megtartani a születésnapját, hiszen nem igazán voltak barátai, inkább csodálói.
Azonban mikor belépett a szobába, óriási meglepetés fogatta. Ichigo az ágya előtt állt narancssárga-fekete szolgálólány ruhában, egy tálcával a kezében, elpirulva. Ishidának tátva maradt a szája a meglepettségtől. Igazán gyönyörűnek találta így a fiút csak nem számított erre, nem értette mi ez a pártfordulás.
- Ichigo? – nyögte ki Ishida
- Boldog szülinapot, Ishida!
Tágra nyíltak a szemei. De hát ő még is honnan tudja, hogy szülinapom van? És mégis mi ez az öltözék? – Gondolataiból a gyönyörű teremtmény közeledése rántotta ki.
- Kérsz valamit esetleg inni? – kérdezte Ichigo
- Egy kis bor jól esne azt hiszem. – zuttyant az ágyra
- Máris hozom!
- De mégis mi ez? Mármint a ruha meg minden!?
- A szülinapi ajándékom… neked. – és átnyújtotta a bort Ishidának – Nézd, elég hűjén viselkedtem az elmúlt napokban. Tudod, én csak összezavarodtam. – állt meg Ishida előtt – De már tudom, hogy mit érzek és, hogy mit akarok.
Ishida egy szót sem tudott szólni, csak bambán figyelte a másikat és azt, amit mond. Meg akarta kérdezni, hogy: Mit? , de nem jött ki egy szó sem a torkán.
- Téged! – fejezte be a mondanivalóját Ichigo és beült Ishida ölébe, minek következtében a szoknyája felcsúszott egészen a combja tövéig.
Ishida megbűvölten figyelte azt a szépséget, aki most az ölében ült és áhítattal hallgatta minden szavát. Nem hitt a fülének. Ichigo most tényleg azt mondta, amit hallott?
Ichigo nem hagyott több időt Ishidának a gondolkodásra, megcsókolta. ishida egy pillanatig csak döbbenten ült, de aztán magához tért és visszacsókolt. Átölel Ichigot és közelebb húzta magához. Ennek az lett az eredménye, hogy egyre növekvő férfiasságuk erősen egymásnak nyomódott.
Egyszerre nyögtek fel az érzéstől.
Ichigo megszakította a csókot, odahajolt Ishida füléhez és belesuttogta: - Szeretlek!
Ishida egy kicsit eltolta a fiút magától, de csak annyira, hogy a szemébe tudjon nézni.
- Komolyan is gondolod, amit mondtál és tettél az imént? – kérdezte komoly arccal – Csak, mert,
tudod ez a hihetetlen változás …
- Teljesen komolyan gondoltam, de ha te nem …..
- Dehogyisnem! – kiáltott fel Ishida – Ha nem szeretnélek, akkor miért csinálnám most mindezt?
Azzal felállt az ölében Ichigoval és az ágyra mászott. Újra csókban forrtak össze ajkaik. Ishida átvette az irányítást és elkezdte csókolgatni a másik nyakát. Majd kicsit felemelte a fejét és bele tudjon nézni a vágytól csillogó barna szemekbe.
- Istenien áll rajtad ez a kis ruha – simított végig a ruha fodrain – Nagyon illik hozzád.
Ichigo teljesen belepirult a bókba, majd, hogy leplezze zavarát, visszahúzta Ishidát egy újabb csókra. Ishida belemosolygott a csókba, aztán újfent átvette az irányítást és elkezdte lehámozni a falatnyi kis ruhácskát Ichigoról. Bármennyire is jól állt neki, ahhoz, amire most készülnek útban lenne.
Mikor végzett a nem kis feladattal, amit a sok csat és a fűző jelentett, levette magáról is a kék inget, amit viselt. Ichigo megbabonázva figyelte a tökéletes és porcelánfehér felsőtestet.
- Csak nem tetszik, amit látsz? – kérdezte Ishida
- De igen! – nyögte ki Ichigo és fordított a felálláson.
Ugyanúgy ült a másik csípőjére, ahogy Ishida tette az elején. Elkezdte csókolgatni a szabadon hagyott bőrfelületet, amivel nem kevés elfojtott nyögést szerzett Ishidától.
Elindult lefelé a nyelvével, amíg el nem érte azt a zavaró nadrágot, amely útját állta. Gyorsan el is távolította. Mikor ezzel végzett visszahajolt az érintett területhez és a sötétkék alsónadrágon keresztül végignyalt a már teljesen merev tagon.
Ishida szinte állatiasan felkiáltott, ezt már nem bírta tovább. Szinte követhetetlen gyorsasággal a hátára fordította Ichigót és leszedte azt a falatnyi kis narancssárga bugyit is róla, ami még fedte azt a kívánatos testet.
Kis időre megállt és elgyönyörködött a tökéletes testben, ami most alatta terült el, mielőtt újfent megcsókolta volna azokat az édes ajkakat.
Ishida keze felfedezőútra indult a csók közben. Ichigo felnyögött mikor a kényeztető kéz elérte férfiasságát. Ishida élvezkedve hallgatta a hangokat, amik a másik száját hagyták el.
Szájával követte a keze által már bejárt utat, finoman végigcsókolt a puha testen. A csípőnél kicsit megharapva az érzékeny bőrt, amivel még több nyögést csalt ki Ichigo ajkai közül.
Lassan végignyalt az ágaskodó és már finoman gyöngyöző tagon (az előváladéktól). Ichigo teste ívben feszült meg és artikulátlanul felkiáltott, mikor Ishida (leküzdve a fuldokló görcsöt) teljesen a szájába vette.
Még soha nem érzett, ilyen szédítő érzést, isteni volt, ahogy az a forróság körülveszi tagját, még többet akart belőle. Csípőmozdulatát Ishida határozott, erős kezei állították meg. Ichigo méltatlankodva morgott egyet, majd visszahanyatlott a párnákra tovább élvezve társa kényeztetését.
- Ishida ……. kérlek! – nyögte Ichigo, miközben az említett egy utolsó puszival elhagyta előbbi játékszerét. Kissé feljebb mászva Ichigo elhomályosult tekintetével találkozott az ő elégedettje.
- És mégis mit kérsz? – kérdezte negédesen
- Ne játssz velem! – monda kicsit határozottabban
- Türelmetlen kis kurva!
- Kérlek, Ishida! Nem bírom tovább. Akarlak! – nyöszörögte Ichigo
Ishida eleget téve a kérésnek, kezeit a másik feszes fenekére vezette, keményen megmarkolta őket és élvezte a hangokat, amiket ezzel kiváltott.
Jobb kezét Ichigo szájához közelítette, aki megértve a célzást nyelvével megnedvesítette a felé nyújtott ujjakat. Az immár elég nedves ujjak elindultak ahhoz a kis barlanghoz, amely annyi gyönyört rejtett.
Ishida úgy gondolta nem lesz elég így, túl nagy lesz Ichigonak. Nem tudja eléggé kitágítani síkosító nélkül.
Picit elhajolva Ichigotól elkezdett az ágy mellett álló egyik éjjeliszekrény felső fiókjában kutatni.
- Ah …… a ……………..párna a … alatt – nyöszörögte Ichigo
Ishida bal kezét becsúsztatta a párna alá és egy kis flakont húzott elő onnan.
- Óh! – mosolya szélesre húzódott – Szóval előkészültél mindenre. – Ichigo nyakig vörösödött
Ishida felpattintotta a flakon tetejét és egy jó adagot nyomott az ujjaira. Újfent visszavezette őket a szűk kis barlanghoz, majd nagyon lassan becsúsztatta egyik ujját.
Ichigo egy picit megrázkódott a hirtelen jött kényelmetlen érzéstől. Hogy enyhítse a másik kényelmetlenségét újfent a szájába vette annak férfiasságát.
Ichigo hangosan felnyögött. Ishida mikor érezte, hogy az ujjait körülvevő szorítás enyhül, még egy ujját bevezette és ollózó mozgásba kezdett velük, hogy eléggé kitágítsa a helyet méretes farka számára.
Végül még egy utolsó ujja is csatlakozott a művelethez. Mikor eléggé tágnak érezte a kéjek barlangját, kihúzta belőle ujjait.
Egy vad csókot váltott Ichigoval, miközben a formás lábakat kicsit feljebb emelte. Elhelyezkedett közöttük, majd finoman, lassan elkezdett behatolni az émelyítő forróságba.
Ichigo felkiáltott a hirtelen jött fájdalomtól, amit hátsófelében érzett.
Ishida, hogy enyhítse Ichigo fájdalmait, nyelvével először végignyalt a fülén, majd a nyakán. Gyengéden kényeztette a bőrfelületet, míg egyik kezét Ichigo férfiasságára fonta.
Ichigo szorítása kezdette enyhülni, mire Ishida megmarkolta a feszes hátsót és teljes hosszában behatolt Ichigoba.
Ichigo hangosan felkiáltott, majd mindkét karját Ishida nyakára fonva lehúzta őt magához egy forró csókra.
Ishida finoman mozogni kezdett Ichigoban, aki erre elengedte a nyakát és erősen a lepedőbe markolt. Hangos nyögések hagyták el ajkaikat.
- Ishidaaaaaaaaaa – kiáltott fel Ichigo, mire Ishida gyorsította tempón
- Is … hida …. kérlek – nyöszörgött ichigo.
Ishida csak értetlenül nézett le társára, hogy most azt akarja-e, hogy fojtassa vagy azt, hogy abbahagyja.
- Még …. erősebben ……… ahhhhhhh – adta meg a fel nem tett kérdésre a választ Ichigo
Ishida meglepődött a másik vehemensségén, de eleget tett a kérésnek.
- Ishida ……. én ……….el …………… elmegyek – nyögött fel hosszan Ichigo, mire Ishida megszorította Ichigo férfiasságát, hogy ne tudjon elmenni
- Velem …….velem együtt – nyögte válaszként Ishida, majd szinte lehetetlen módon még tovább gyorsította a tempót
Pár másodperc elteltével Ichigo szerelme nevét kiáltva élvezett el, Ishida kis késéssel követte őt.
Fáradtan hanyatlott a másik mellkasára, mire Ichigo gyenge, még kissé remegő kézzel (az utóhatás) átölelte.
- Köszönöm! – suttogta Ishida szerelme fülébe, majd gyengéden kihúzódott belőle, mellé feküdt a puha ágyra, majd magukra húzta a selyemtakarót.
Ichigo odabújt hozzá, a mellkasára fektette a fejét. Így pihentek sokáig, míg Ishida meg nem törte a csendet:
- Ichigo! – szólította kedvesét, miközben végigsimított a narancssárga hajon.
- Igen? – kérdezett vissza pihegve Ichigo, majd kicsit felemelkedett, hogy kedvese szemébe tudjon nézni
- Mi lenne, ha ideköltöznél? – Ichigo még levegőt venni is elfelejtett, annyira meglepődött
- Te ezt most… komolyan gondoltan? – hebegte miután kissé magához tért a sokkból
- Természetesen, hiszen szeretlek!
- Ebben az esetben, oké! – mosolyodott el Ichigo, majd egy finom puszit lehelt szerelme szájára
TO BE COUNTINED…
Related content
Comments: 13
Nyáááá>< Annyira imádnivalóak! A szövegstílusod és a finom kis vulgaritás egyszerűen fantasztikus! Bevallom őszintén h nem rajongom a yaoi írásokért de ahogy elkezdtem olvasni egyszerűen nem tudtam abbahagyni....MÁR ALIG VÁROM A FOLYTATÁST!!!
Olvasás közben ichletet kaptam egy fasza kis illusztrációhoz
👍: 0 ⏩: 1
Oh, nagyon nagyon köszönöm a pozitív visszajelzést és már allig várom a képet, amit csinálni fogsz! 
👍: 0 ⏩: 1
ahha 
👍: 0 ⏩: 1
ja, bameg..... az lenne ám az igazi kihívás
👍: 0 ⏩: 1
sajna nehezen megy az angol, de majd meglátjuk...
👍: 0 ⏩: 1
👍: 0 ⏩: 1