Carbonian In reply to tiberio-san [2015-09-28 09:56:41 +0000 UTC]

Azta micsoda kitartó fun . Ezer év után én is visszajöttem reménykedve hátha visszatért a művészhölgy . Esetleg te nem tudod mi lett vele? Épp egy közös projectünk közben tűnt el, se szó se beszéd.

👍: 0 ⏩: 1

tiberio-san In reply to Carbonian [2015-09-28 17:56:41 +0000 UTC]

Hidden by Owner

👍: 0 ⏩: 1

Carbonian In reply to tiberio-san [2015-09-29 06:12:41 +0000 UTC]

Sajnos nem. Ép ez-az, hogy eltűnt. Felszívódott. Nekem nem volt meg a teló száma. Mindig msn (régi szép messenger idők), myvip meg deviantart volt az a hely ahol dumálgattunk. Sokan jártunk így. Mintha megszakította volna minden művészettel kapcsolatos ismeretségét is . Nagyon érzékenyen érintette akkor ezek szerint a dolog. Facebook-on biztos fent van, de nem találom + kérdéses, hogy most ennyi év után akar-e újra kapcsolatba kerülni a régi ismerősökkel.
Az a baj, hogy képzőn nem tisztelik a manga stílust. Legalábbis akkoriban. Lehet azóta más a helyzet. Én alig tudtam művészeti OKJ képzésre bejutni. Grafikusnak jelentkeztem, de csak dekoratőr helyet kaptam. Ott is rühellik a tanárok a manga stílust és a diákjaikat manga/anime stílus ellenesre nevelik. Szóval nem járt rosszul az az igazság. De gondolom ezt akkor nem tudta, meg nem is vigasztalta volna.

Köszönöm, hogy informáltál a helyzetről. Remélem egyszer előkerül. Nekem Frenki akkoriban nagy inspiráció volt.

👍: 0 ⏩: 1

tiberio-san In reply to Carbonian [2015-10-07 08:28:34 +0000 UTC]

Igen ez érdekes nála. A netes ismeretségét és köreit szakította meg tudatosan. Vagyis szerencsére a rajzait és munkáit fennhagyta. Nyenyike például aki személyesen is ismeri és telefonszámát is ismeri törölte minden cuccát. Régi ismerőseivel kapcsolattba kerülni akarna-e? Ez jó kérdés Végül is azért csaj. Náluk ez másképp megy. Könnyebben lépnek ki és be kapcsolatokba. Könnyebben alkalmazkodnak és könnyebben váltanak életet is ha szükségesnek érzik. Szerintem vissza is jöhet. Én úgy vagyok vele már pár éve, ha simán olvassa hogy nekem hiányzik: remélhetőleg ez neki jól esik. Legalább lássa hogy attól mert mi virtuálisak vagyunk: még visszajárunk és hiányzik nekünk.

Ez a manga és továbbtanulás nálam is ütközött. Szerintem nem sokan végeztek úgy rajz tanárit, hogy mangaka rajztechnikából készítettek szakdolgozatot. Összességében a rá adott érdemjegy bosszúból kettes lett, de megérte. Ilyenek voltak a konkurenciák képzős stílusban, mint egy száritott halakból ragasztott festékes kompozíció, egy delfinkoponya grafika...  ilyen bördarabokkal dekorált ragasztott szemétkép és emllé az én Narutó harcjelenetem hídon hátul várossal dinamikus tőrdobálással 3D hatással. stb Nem bántam meg. Másik csaj mondja nekem: jó de neked rosz jegyet adtak. Modtam neki: az lehet, de erre senki nem lesz kiváncsi és kettőnk közül akik mindketten mangáztunk: én legalább nem adtam el magam egy osztályzatért, nem tagadtam meg magam egy papirért. Többet nem jelent a késöbbiekben. Lényeg hogy én a Clamp stílus átvilágítós mangaka asztal használata elkészítése és munkafolyamatából írtam a szakdolit, ő meg egy delfin kponyáját "Barcsaizott" meg otthon 2 év alatt...

Szívesen az infók miatt és köszi a dumálást. Fel is veszlek barátok közé. Néha nosztalgizzunk már itt Gabesz oldalán. Ennek tényleg van értelme

👍: 0 ⏩: 1

Carbonian In reply to tiberio-san [2015-10-07 12:02:55 +0000 UTC]

Ahh szóval te rajztanár vagy . Én is az akartam lenni (már nem vagyok biztos a dologban. Iskolában dolgozom mint könyvtáros és... khmmm... hagyjuk a véleményem a magyar oktatási rendszerről). Amikor a dekoratőr szakot végeztem engem is csesztettek a manga miatt. Mint tanárok, úgy diákok. Az volt a szerencsém, hogy a dekorhoz akárki akármit mond, nagyon jól áll a manga. Nem véletlen van, hogy egyre több reklámot láttunk ami legalább erre a stílusra hajaz vagy teljesen az (letagadva). De voltak akik teljesen átalakultak klasszikus európai stílusú grafikussá a kezdeti manga stílusukból. Ez van ha abban a korban élsz amikor a fiatalság már nyitott az új dolgokra, de a tanárok és maga az öregedő művészréteg ledegradálja azt holmi kinőni való gyerek firkálássá.

Frenky-re visszatérve amúgy igen. A nők nagyon könnyen tudnak lemondani kapcsolatokról és egyéb dolgokról. Néha nagyon idegesítő tud lenni ez a tulajdonságuk. Főleg ha tudod, hogy hosszútávon rossz döntést hoz. Vagy legalábbis fölöslegest. Ha nem is tud megélni belőle, de hobbinak legalább meg kellet volna tartania a művészetét, hiszen roppant tehetséges és nyilván sok örömet okozott neki, amíg tartott.

👍: 0 ⏩: 1

tiberio-san In reply to Carbonian [2015-10-11 23:12:58 +0000 UTC]

Ez teljesen igaz: a mangázással inkább nyer az ember. Nem zárja ki egymást a klasszikus rajz és a dinamikus perspektívikus akciójelenetek. Ami nekem nagyon gazdagító az a teljes világ a cosplaytől a zenéig. Mást is hallgatok klasszikustól B-boy zenékig meg HipHop-ig de nem zárja ki egymást. Valójában teljesen iagazt kell adnom neked: kezdi befogadni és elfogadni mindenki a dolgot. Aki mondjuk engem ismer tudja jól, hogy mindenben maximalista vagyok amiben csak lehet és a japánmánia inkább kötelezettség mint csapdahelyzet. Tegyük fel ha valaki harajuku-fan vagy bármilyen részletét kedveli az ottani világnak: egyből belecsöppen egy magasabb elvárási, önfejlesztő világba tehát szerintem már ezzel is nyert. Nem kell divatkövetőnek lenni ahhoz, hogy befogadjon és magával ragadjon és előrébb vigyen ez a világ. Ezért sem biztos hogy megéri kompromisszumokat kötni és félrelökni

Ez teljesen igaz Gabesszel kapcsolatban, bizonyára sok örömet okozott neki. Talán ez volt a baja vele. Sokan úgy veszik az ilyesfajta sikereket, mint egy megtévesztő tévút. Lehet csak teljes beleéléssel tud egy valamiben nagyot fejlődni és úgy érezte: rossz kompromisszumot vállalt mikor úgymond ennek szentelte élete egy részletét. Mondjuk ebben az esetben ha levágta magáról mindazt ami "hátráltatta", remélem előrébb jutott más dolgokban. Ami meg a barátságok elvágását, megszakítását illeti ez érdekes dolog. Nálad ez hogy megy? Mi alapján választasz barátot illetve hogyan távolodsz el valakitől ha már nagyon muszáj?

👍: 0 ⏩: 1

Carbonian In reply to tiberio-san [2015-10-12 09:45:03 +0000 UTC]

Én nem szakítok meg barátságot . Legalábbis tudatosan. Az idő, a helyzet stb. bőven elég távolságot hoz létre ahhoz, hogy a barátságok megszakadjanak. Akarva akaratlanul. Ha valaki nem kellemes társaság akkor én a konfrontáció híve vagyok. Nem igazán félek az emberek szemébe mondani dolgokat. Így általában kialakul egy olyan kapcsolati kör az ember életében ami néha viharos, de mindig őszinte és igazi. Mindenkivel úgy bánok, amennyit várok tőle. Akkor is ha ő maga többet ad.
Tulajdonképpen azt nevezem barátomnak akivel nincs semmi különösebb konfliktusom és ha egy társaságban vagyunk akkor elvagyunk egymással, keressük egymás társaságát.
Számomra a barátság mulandó és már kiskorom óta majdnem minden baráti kapcsolatomat úgy kezelem, hogy bármikor véget érhet, így nem fáj utána a szívem, de mindent megteszek, hogy megmaradjon a baráti kapcsolat ameddig csak lehet. Viszont masszívan introvertált vagyok így számomra teher egy olyan barát aki éjjel nappal a seggedben van. Még a legjobb barátaimat se tudok megtűrni néhány napnál tovább. Kell a magány. Ezért kerülöm az olyan embereket akik túlzottan extrovertáltak és a nyakadon csüngenek. Azt nem szeretem.
Emiatt a magatartásom miatt van rengeteg barátom és nagyon kevés igazán jó barátom. Tudod. Azok akik még mielőtt hazatámogatnának részegen, összefirkálják az arcodat. Azok akik nem kérik vissza a szívességet. Azok akiknek nem tudok nemet mondani, ha segítséget kérnek.

Az anime/manga/japán kultúrkör pedig egyre jobban beolvad és elfogadottabbá válik mostanában Kelet-Európában. Nyugaton ez jóval hamarabb kezdődött. Ott már az igazán nagy szórakoztató ipar is alkalmazza. Lásd Avatar, a mégsem utolsó légidomár. Nem anime hivatalosan, de minden nemében a japán animációs stílus jegyeit viseli. Úgyhogy ja. Mi még különcök voltunk, de az utánunk érkezők már egy viszonylag zökkenőmentesebb utat járnak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ehhez mi is hozzájárultunk . Pedig csak annyit teszünk, hogy így felnőtt korunkban is kitartunk az érdeklődési körünk mellet és megmutatjuk a fiatalabbaknak, hogy bizony ez egy iszonyat izgalmas és színes világ!

👍: 0 ⏩: 1

tiberio-san In reply to Carbonian [2015-10-24 19:59:58 +0000 UTC]

Bocs a késői válaszért. Nem sokon múlott hogy úgy járjak, mint Gabesz a gépével. Nem táphiba volt inkább csak szoftveres valami. Vírust persze nem talált de míg le nem gyalultam teljesen a rendszermeghajtót: nem állt helyre a szívműködése. Mostanában eltűnőben a vírusok. A láthatatlan nagytestvér meg kiakasztja az oprendszert gyárilag...
Mostantól naponta leszek már. Megpróbálok visszakapcsolódni a beszélgetésbe, átolvastam és még emlékszem mindenre bár lassan másfél hete.

Ez a barátság és a nem finomkodás dolog ez nálam is bevált. Csajok sokkal diplomatikusabbak ebben, pedig sok esetben a barátság élethossza múlik az őszinteségen, legalábbis én megérzem és tényleg így van: eltávolodik az magától is. Nem kell csak így lezárni máról holnapra. Ez teljesen stimmel nálam is.
A barátságok kölcsönössége valóban meghatározó és ami érdekes: abban a pillanatban amikor a barát megváltozik: mint emlék hiányozhat, de már nem az aki volt szóval lehet rágódni rajta, de az a valaki már valaki más lett közben...
Amit így kiolvastam szavaidból: az ilyen örök barátságok inkább feladatként jelentkeznek nálad, vagyis amit önmagáért kell ápolni barátság az nem egyenlő egy kölcsönösen oda-vissza működő közösségi-társasági élettel? Ebben lehet valami. Nekem egy éve volt egy ilyen. Mondták hogy várjak a dologgal, mert majd visszaalakul. Ez már kimondva is gáz. Visszaalakul az idő és visszaváltozik valaki azzá a barátoddá aki régebb volt? Mikor? Telihold idején egy fél órára? Vááá... nehéz ügy azt meg kell hagyni. Én is inkább elengedem az ilyet. Bár a Gabesz féle zárás valami más lehet. Én úgy érzem nem feltétlenül minket dobott és velünk szakított azon a héten. Ott egy világ felé csukott ki egy ajtót. És mi  kívül maradtunk...

Japán meg manga stílus valóban régen jelen van már. Legértékesebb része szerintem a végtelenül változatosság, realisztikusan összetettség és az önfejlesztés. Ez a csináld magad, légy rajzoló te is, légy történetíró, légy videóvágó, gyárts magadnak zenét, AMV-t, kosztümöt stb. Vagyis pillanat alatt magad leszel a főszereplő is egyben tehát már európai
Ez teljesen igaz amit mondasz, mi még különcök voltunk. És ami vicces: aki nem kapcsolódik bele ebbe a játékba az pillanat alatt amerikanizálódik... Vagyis aki különcként belekapcsolódik egy idő után már részévé válik és erőt ad neki. Gabesz vajon mivel pótolta ezt? Nem mondom hogy lehetetlen de nem tudnám elképzelni magamról. Ez a melyik fogadat húznád ki ha választanod kéne helyzet? Jakuzásabban szólva küld át az egyik újjadat ha hűségedet akarod bizonyítani. Te választhatsz hogy melyiket...

👍: 0 ⏩: 1

Carbonian In reply to tiberio-san [2015-10-28 07:18:56 +0000 UTC]

Így megfogalmazva még nem hallottam, de jól hangzik. Az igaz barátság egy küldetés. Nagyon sokszor közbeszól az élet. Mindig vannak konfliktusok, vagy egyéb körülmények amit a legjobb barátok sem úsznak meg. Ott harcolni kell úgymond, kitartani, megbeszélni a dolgokat. Legjobb cimborámmal is sok ilyen nehézségen mentünk keresztül. Most a legnagyobb az, hogy ő német földön én meg itthon vagyok. De attól még, hogy keveset találkozunk ugyanazok a jó barátok vagyunk. Mondjuk mostmár 10 éve vagyunk pajtik. Egy időben az ismerőseink úgy kezeltek minket mintha összenőtt ikrek lennénk. Ahol az egyik, ott a másik. Szóval igen, válaszolva a kérdésedre. Az igazán jó barátság, amiről azt mondják, hogy örökké tart az nem egyenlő egy kölcsönösen oda-vissza működő társasági élettel. Szerintem az ilyen barátság már túl van azon. Itt az egymás társasága már természetes, az egymás segítése ösztönből jön és feltétel nélküli. A jó barátok olyanok mint a testvérek. Ösztönből szereted őket, és ösztönből törődsz velük. Az igazán jó barátok mocskosul őszinték is egyben. Több a konfliktus lehetőség, de valahogy a konfliktusok megoldása zsigerből jön. Az igazán jó barátság sokszor nem olyan külsőre mint a sima barátság. Az olyan dolgok, cselekedetek, mint az egymás kedvére tevés, a szándékosan feltűnő érzelem kimutatások, hogy a másik fél jókedvére tegyünk szépen kihalnak. Az igazán jó barátság külső szemlélőknek olyan mintha a két fél teljesen összetartozna. Mintha testvérek lennének. A barátság egyfajta izgalmas életérzés, az igazán jó barátság viszont meleg, családias életérzést ad. Az izgalmakat meg ti generáljátok. A sok hülyeség amit együtt csináltok. Ez az én tapasztalatom a barátsággal.
Amúgy igen Gabesz egy világot zárt ki valószínűleg az életéből, ami szomorú. Főleg, hogy nekem nagyon nagy inspiráció volt. Ő volt az első tehetséges manga rajzoló akivel megismerkedtem. Segített sokat a témában, de sokat beszélgettünk általános dolgokról is szóval majdnem barátként kezeltem amikor így eltűnt.

👍: 0 ⏩: 1

tiberio-san In reply to Carbonian [2015-10-29 20:35:02 +0000 UTC]

Szóval ha jól értem akkor te ragaszkodó típusú ember vagy aki a barátaival együtt lélegzik és testvérének tekinti őket. Vagyis egy vérből valónak,  ha jól értem nálad ez olyan, mint mikor valaki egy húron pendül. Ez milyen érdekes, most hogy mondod: mi a tesómmal olyanok vagyunk mint két tojás: ő strucctojás én meg sárkánytojás, annyira különbözünk Mikor így hallgattam: át kellett értelmezzem a te látásmódodra a testvér fogalmát. Ez tényleg érdekes: ez mikor erősíti valami a "jelet"  hogy értékesebbnek érezzük a pillanatot valóban ez az igazi barátság. Bár ez minden kapcsolatnál így kéne legyen. Néha sikerül kiakasztanom az embereket, annyira jó "barátian értékes pillanat" születik ilyenkor - pillanat alatt lehet feloldódni, tudván hogy nem örök, de szeretem az ilyen pillanat-varázslatokat is. Mint egy jó zenekar aki alkalmazkodik is egyben a másik játékához, de viszi is egyben a dallamot. Talán ettől válik élővé minden és nem a megszokástól meg a rutintól ami köbe zárja az időt és még ha értékes is: hideggé válik -_-

Érdekes téma... Gabeszről mesélhetnél még, ez érdekes hogy te mennyivel közelebb kerültél akkor hozzá. Én is ragaszkodó vagyok és értékesnek tartottam őt. Inkább távolról csodáltam és magyarok közt első helyre tettem, persze ez csak lélektanilag mert lelkileg ő volt a "legképzettebb" művész közöttünk. Kellene még belőle bár lehet már bennünk kéne éljen. Nem loptam belőle semmit míg itt volt...

👍: 0 ⏩: 1

Carbonian In reply to tiberio-san [2015-10-31 12:35:55 +0000 UTC]

Amm az, hogy közel kerültem hozzá az túlzás. Illetve én nem éreztem úgy. Átlagos cseverészés ismerősök között, meg természetesen csodáltam a munkáját. De úgy kb ennyi. A magánéletéről pl szinte semmit nem tudtam eddig. Mondjuk hozzá kell tenni, hogy ingyen elkezdet nekem csinálni egy remek kis fanartot az én meg a legjobb cimborám karakteréről. Szóval ezt lehet a jó kapcsolat jelének venni, mert azért ember ritkán csinál valakinek kérés nélkül valamit. Igazán high quality mű volt. Már majdnem kész volt mikor jött a nagy szalagvágás.

👍: 0 ⏩: 1

tiberio-san In reply to Carbonian [2015-11-05 10:42:09 +0000 UTC]

Szóval nem engedett annyira közel magához, nem adta át magát teljesen az online barátságnak de közel érzett magához ezért elvállalta. Lehet te lettél volna az a kapocs ami összetarthatta volna ezt a két párhuzamos életét? Vagyis el kellett volna kérjük a telszámát... Mi lenne ha Nyenyikét megkérnénk. Talán néha feljön. Bár szerintem nem segítőkész de más lehetőség nagyon nincs. Kifogásnak ez pont jó lenne: nem fejezte be a fanartot ami bennem is törést okozott

👍: 0 ⏩: 1

Carbonian In reply to tiberio-san [2015-11-05 12:19:09 +0000 UTC]

Hát ezen jót nevettem XD. Nemtom . Én el se tudtam akkoriban képzelni, hogy bármennyire is komoly baráti (vagy annál több) kapcsolatot lehet létrehozni interneten. Lehet látod. De így 6 év (6 év?) távlatában ezen már kár morfondírozni . Őszintén? Szerintem ez egy borzalmas ötlet XD. Nem hiszem, hogy a be nem fejezet rajz számonkérése bármennyire is visszacsalná XD. De a Nyenyinél való érdeklődés lehet, hogy egy értelmes ötlet. Az a baj, hogy ő szökő évente jár fel .

👍: 0 ⏩: 1

tiberio-san In reply to Carbonian [2015-11-11 01:53:45 +0000 UTC]

Azon gondolkodtam mi is lenne a legjobb megoldás. Én már írtam Nyenyikének anno és kértem tőle. Lehet hogy ha te írnál Nyenyinek: több esély lenne a sikerre. Én kicsit megtéptem virtuálisan a bajszát. Kétszer kérdeztem Gabesz felől és úgy éreztem sértésnek veszi hogy postásként használom közben meg... na mindegy. Nem is postás volt hanem telefonkagylló
Lényeg hogy ha esetleg küldenél Nyenyinek egy szívhez szóló üzenetet Gabesz létéről és ilyesmi talán elérhetjük még. A nem befejezett rajz és a lelki törés. Rád bízom, eddigiekből ítélve jó írói vénád van

👍: 0 ⏩: 1

Carbonian In reply to tiberio-san [2015-11-11 07:10:43 +0000 UTC]

Írói véna az van mert édesanyám ágán elég nyitottak vagyunk a művészetekre. Írunk meg rajzolunk, úgy kb az egész család azon a bizonyos ágon.
Amúgy lehet igazad van, csak tudod én a nagy eltűnésük után írogattam ám Nyenyinek. Majdnem minden évben, hogy mivan velük, hogy vannak, mit tudnak egymásról stb. És vagy nem válaszolt, vagy pár szóval lerendezte a dolgot. Asszem utoljára 2 éve próbáltam. Úgy érzem, hogy most már kihűlt ez a dolog és semmit nem ér ha ráírok. Ugye már korábban beszéltünk erről, hogy elévülnek a kapcsolatok is. Meg Nyenyikével amúgy sem voltunk olyan nagyon beszélő viszonyba. Csak ismertük egymást kb MyVip szinten és ennyi. Néha kommenteltük egymás munkáit ozt szevasz tavasz.

Nem akarlak lehangolni Tiberio, de mi itt már nem sokat tehetünk, csak annyit, hogy reménykedünk. És ha visszajönnének, akkor tárt karokkal fogadjuk őket. Személyes környezetükben kell ihletet találniuk most már, hogy a régi lángot azt felélesszék.

👍: 0 ⏩: 1

tiberio-san In reply to Carbonian [2015-11-11 17:01:14 +0000 UTC]

Szóval akkor te is írtál már neki sokat. Na erre nem gondoltam És ha keresnénk valakit, vagy csináljuk egy profilt újat és mondjuk azt hogy régi jó barátai vagyunk deviről és újra regeltünk miatta... Annyira sántít, hogy akár hihető is lehet. Most már nem adhatjuk fel, és ha tényleg megszerezzük a telszámát vagy valami?

Lehet hogy elhűlt de fel lehet melegíteni. Kicsi sajt kell a tetejére meg talán egy kis tejszínhab

👍: 0 ⏩: 1

Carbonian In reply to tiberio-san [2015-11-12 07:39:25 +0000 UTC]

Kicsi sajt? Tejszínhab? Miféle kutyulmány ez? XD Kis kecsapos szilvalekvárral is megkenhetnénk .

Amúgy bármit tervezünk már le is buktunk, hiszen Gabesz nyilvános profilján beszélgetünk, mintha egy fórum oldal lenne .

👍: 0 ⏩: 1

tiberio-san In reply to Carbonian [2015-11-12 22:56:27 +0000 UTC]

Szerinted lehet hogy csalódnánk Gabesz mítoszban? Lehet hogy "dobna" minket, inkább ápoljuk az emlékét meg csináljunk valami klubot vagy ilyesmit? 

👍: 0 ⏩: 1

Carbonian In reply to tiberio-san [2015-11-13 06:55:48 +0000 UTC]

Bőven elég ha emlékszünk rá . Egy Gabesz fun-club elég furának hangzik XD. Amúgy nem arra gondolok, hogy csalódnánk benne. Egyszerűen arra, hogy nem érnénk el semmit. Ha lenne bármi remény a visszatérésére, akkor annak látnánk jeleit a profilján. Egy random sketch. Egy random párszavas journal. Vagy akár egy új favorite a kedvencei között ami egyáltalán utal rá, hogy még érdekli a téma. Nem tartom reálisnak, hogy ennyi idő után, két random netes ismerős esetlen volt barát szavaira hallgatna. Főleg azért gondolom ezt, mert biztos volt a környezetébe, olyan ember aki anime fun, esetleg még rajzoló is. A közeli barátai között. Mint mindenkinek aki ebben a témakörben mozog. És ha nekik nem sikerült, akkor nekünk se fog. Magamból indulok ki. Ha nekem most valaki akivel 6 éve nem beszéltem, kitalálná, hogy kezdjek újra valamit amit akkor csináltam, de már rég nem egy csalódás miatt, akkor egyszerűen leráznám. Biztos vagyok benne, hogy nem tudna meghatni.

👍: 0 ⏩: 1

tiberio-san In reply to Carbonian [2015-11-15 15:02:23 +0000 UTC]

Én már azt hittem szuper realista vagyok, de úgy látom tévedtem. Szóval nincs esély feléleszteni mert "kivégezte" magát és elvágta a függőhíd köteleit majd vissza sem nézett? Legalább jött volna vissza és köpött volna a mélységbe: "ennyik vagytok" vagy ilyesmi csatakiáltással a végén? Vááá, igazad lehet 

👍: 0 ⏩: 1

Carbonian In reply to tiberio-san [2015-11-16 07:00:05 +0000 UTC]

Ahjj ez elég drámaian hangzott XD. Nem haragszom én a Frenkire . Ez az ő élete szóval nem tekintem úgy, hogy elárult minket .

👍: 0 ⏩: 1

tiberio-san In reply to Carbonian [2015-11-16 08:09:56 +0000 UTC]

Igaz igaz, nem is úgy értettem. Semmiképp nem a mi kapcsolatunk miatt értettem ezt hanem hogy, talán amit mondasz igaz lehet: a híd amit megsemmisített, virtuális devis akármi az igazából neki a döntése. Viszont egy minimális valami ha maradt volna... Fenébe is. Mi lenne ha néha elcsetelgetnénk az oldalán. Nyissunk néha újat. Lehet ez az egyetlen megoldás..

👍: 0 ⏩: 1

Carbonian In reply to tiberio-san [2015-11-18 07:02:29 +0000 UTC]

Lehet . Csak ne csináljuk túl creepy módban. Egyszer véletlen visszajön és azt látja, hogy képei meg profilja alatt mi már 1000+ kommentet írtunk

👍: 0 ⏩: 1

tiberio-san In reply to Carbonian [2015-11-23 10:31:25 +0000 UTC]

1000+ komment nála ami a végén már nem is róla szól.. Hát közösségi oldal végül is, mi sem unatkoztunk nála addig sem, míg távol van, és neki is nőtt az oldala nézettsége. Hogy vagy ma egyébként?

👍: 0 ⏩: 1

Carbonian In reply to tiberio-san [2015-11-23 12:37:50 +0000 UTC]

Ohh jól köszönöm! Ma egy csomó polcot sikerült felszabadítanom a könyv raktáramban és tiszta boldog vagyok (iskolai könyvtár teli van szeméttel). Reggelire kolléganő meglepett minket süteménnyel, a saját névnapján like WTF? Úgyhogy nagyon jó volt a mai munkanap (eddig). És önnel mi a helyzet Tiberio-san? 

👍: 0 ⏩: 1

tiberio-san In reply to Carbonian [2015-11-25 11:42:26 +0000 UTC]

Hát velem a helyzet most elég összetett , kis krimi, kis vizsgálat, kis összefonódás felderítés mindez úgy, hogy nem vagyok nyomozó. Így most a kreativitás meg grafika meg photoshop tudás meg fogalmazási készség meg egyebek más célért van befogva. Sose gondoltam volna egy átlag DeviantART tagsági szint ilyen átfogó és ütőképes lehet "átlaghivatalnokokkal" szemben...
Vagyis nem unatkozom, épp munka váltásnál tartok de minden időmet felöleli az ügy. Szerencsére már a vége felé jár. Győzött a Devi tudás az átlagos mosóporral szemben.
Neked hogy telik a napod úgy általában?

👍: 0 ⏩: 1

Carbonian In reply to tiberio-san [2015-11-26 07:14:22 +0000 UTC]

Háááát... Nem úgy ahogy kéne XD. Meló után leginkább csak kockulok mostanában. Erősen demotivált időszakomban vagyok (voltam), így nehézkesen haladok a célom fele (megélni a művészetemből). Mondjuk rajzolgatok én majdnem minden nap. De sosem fejezek be semmit. Tegnap óta mondjuk elég motivált lettem. Megpróbálom megragadni ezt a lendületet. Kaptam egy jó ötletet egy fellow devianttól. Mindig bajban voltam a lineart-al és most vastagabb vonalakkal próbálkozom. Nem olyan kifinomultak így a rajzok, de legalább gyorsabban dolgozom. +pontosabban. Mostanság jöttem rá, hogy ne akarjam a nagyok technikáját használni mert ahhoz még kevés vagyok. Még csak éppen belenyaldosok a digitális rajzolás világába, szóval türelmesnek kell lennem magammal. Éppen egy rövid képregényen dolgozom. Vagy mangán. Nemtom, hogy lehet-e mangának nevezni ha európai olvasási irány szerint megy. Pedig lehet japánskira kéne váltanom, mert felszeretném pakolni animeaddicts-ra is .

👍: 0 ⏩: 0

Gabeszntx In reply to tiberio-san [2008-12-26 21:29:31 +0000 UTC]

Kellemes ünnepeket és sikeres újévet kívánok viszont én is és valóban, egy kis hó igen jól jönne, a hideg már megvan hozzá. Köszönöm a commentet, még élek csak csökkentett módban legalább is az információ világában. Most leginkább hagyományos módszerekkel rajzolgatok, sajnos egy másfél hónapja meghalt a PC-m az összes dolgommal ezért a digitalizálást egyelőre hanyagolom

További szeep napot és jó alkotást

👍: 0 ⏩: 0