HOME | DD | Gallery | Favourites | RSS
| zsolyo
zsolyo
♀️
[15685418]
[2010-11-13 19:12:36 +0000 UTC]
"Zsofi"
(Romania)
# Statistics
Favourites: 325; Deviations: 119; Watchers: 8
Watching: 42; Pageviews: 3882; Comments Made: 313; Friends: 42
# Interests
Favorite movies: There are manyOther Interests: books and animals
# About me
Current Residence: Székelykeresztúr# Comments
Comments: 56
FRIENDSHIP WEEK~♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥~
Send this to at least 15 people you love
including me if you care for me! *Let's see how many hearts you get!*
Please continue sending your own love to those you care for.
FAKE FRIENDS: Will ignore it ♥♥♥♥♥
👍: 0 ⏩: 0
Baj ha lecserélem az ikonomat? Majd máskor visszacserélem
👍: 0 ⏩: 1
dehogy baj, Timi tudod, hgoy nem vagyok olyan, írtam Attilának
👍: 0 ⏩: 1
👍: 0 ⏩: 1
Thanks for the fave, but make sure to check out the actual artist as well ^^ (~TheseFourSocks )
👍: 0 ⏩: 0
You have been hugged randomly hugged!!
Spread the DA love around! (you can copy and paste this message on their userpage!)
RULES:
1- You can hug the person who hugged you!
2- You -MUST- hug 6 other people, at least!
3- You should hug them in public! Paste it on their user page!
4- Random hugs are perfectly okay! (and sweet)
5- You should most definitely get started hugging right away!
Send This To All Your Friends, And Me If I Am 1.
If You Get 7 Back You Are Loved!
1-3 you're a bad friend
4-6 you're an ok friend
7-9 you're a good friend
10-& Up you're a great friend
XDDDD
👍: 0 ⏩: 0
A könyv címe " Majd holnap" és időszakonként fogok belőle kiszivárogtatni részeket
👍: 0 ⏩: 0
1.fejezet
Tudjátok mi volt az első szavam? Papa. Érdekes, mert nincsen papám. Soha nem láttam, nem is ismerem. Még a nevét sem tudom, mert anya nem mesél róla soha. A családomban mind lányok vagyunk. Anya, Mary-Line, Rosita, Sunny, Én( Dali), Candy és Hope. Én vagyok az utolsó előtti gyerek,(ha nem számítjuk, hogy Candy 2 perccel később született, mint Hope) és nincsen édestestvérem. Hopen és Candy-n kívül itt mindenki féltestvér egymással. Mary-Line a legnagyobb, már 16 éves. Rose 15, míg Sunny 14, nemsokára 15 lesz ő is. Az ikrek 11 és fél évesek. Én meg 12 vagyok, a családunk fekete báránya. Alacsony és sovány vagyok az egyetlen akinek a családból vörös haja lett. Anyának és a tesóimnak gyönyörű aranyszőke, az enyém meg VÖRÖS. Egy szín van amit utálok, a kék; a családnak ez a kedvence. Nagyon szeretem a könyveket, de az ágyam alatt kell tartanom őket(igazából Sunny ágya is, csak ő az emeleten van), mert Anya azt mondta, hogy az olvasás időpocsékolás és nincs miért a könyvekre pazarolni a pénzt meg a helyet. Ezért nincsenek saját könyveim. Na jó van pár, de azokat már hatszor kiolvastam. Általában az iskola könyvtárából veszem ki a könyveket, és elrejtem az ágy alá.
És még abban is kitűnök, hogy az én nevem az egyedüli a családban, ami egyáltalán nem fontos Anya számára. Persze engem nagyon szeret, de a név nem jelent neki semmit. Bezzeg a testvéreimnek... Mary-Line anya kedvenc kozmetikai márkája. Imádja a rúzs-,parfüm-,
és krém kollekcióját. A polcain csak pár eltérő márkájú dolog pöffeszkedik.
Anya kedvenc virága a rózsa, ezért kapta Rose, ezt a csodaszép nevet. A haja amúgyis rövid, és hullámos, olyan mint egy sárga rózsafej. Nagy ajkai vannak, de nem olyan nagyok, mint Sunny-nak.
Hát igen, Anya imádja a napsütést ezért lett a harmadik gyermeke neve Nap. Sunny tényleg bearanyozza Anya életét. Szerintem őt szereti a legjobban. Mindig kiválóan teljesít tanulás, házimunka és gyereklét terén is.
És az ikrek, Candy és Hope. Anya kedvenc édessége a cukorka. És mindenben hisz és reménykedik az utolsó percig. A Candy jelentése cukorka, míg a Hope reményt jelent. Hope-nak gyönyörű selymes haja van, ahányszor csak engedi mindig királylányos hajat készítek neki. Persze sosem tetszik neki. Mindig azt mondja „Jaj, nőjj már fel Dali, olyan gyerekes vagy”és lebontja a haját. De azért szerintem ő a legszebb a családban, természetesen anya után. Anya nagyon fiatal, 34 éves, de mindig azt hajtogatja, hogy milyen öreg. Gyönyörű neve van: Susan, és nevének jelképét magára is tetoválta; egy nagy liliomot, a lábszárára. A Susan jelentése: Liliom.
Anya karcsú, és eléggé alacsony, vagyis hát Mary-Line már elhagyta magasságban. Sosem ütött hozzánk, nagyon szeret minket. Mindent megtesz értünk. Bár egyedül nevel és egy kétszobás bérlakásban élünk heten, azért jól élünk. Anyának több munkája van. Pincérnőként dolgozik és egy tetováló szalonban is besegít. Ő mindig hagyja, hogy megfésüljem és elkészítsem a haját és sosem bontja le, hanem mint egy kislány, körbeugrálja a szobát és azt mondja „Drágám, hát még egy mesterfodrász sem tud ilyeneket csinálni”. Ez sosem igaz, nem vagyok valami jó fodrász csak egyszerűen élvezek, százféle színű csatot tűzni Anya hajába. Lehet, hogy tényleg tetszik neki, mert néha elmegy az én kezem által készített hajjal munkába. És ezt nem minden Anya hagyja a lányának. Persze senki sem tökéletes, és abban teljesen biztos vagyok, hogy Anya nem az. Talán Mary-Linen kívül, még én vagyok az, aki utálja ha Anya éjszakai bárokba, bulikba jár és néha leissza magát.
Anya nagyon csinin öltözködik, kissé talán kihívóan, de biztos nem egy átlagos anyuka. Magassarkúk, rikító ruhák, virító körömlakkok. A
ruháinak mély dekoltázsuk van. De azért szeretjük őt mindannyian, ő a világon a legjobb Anya.
A tömbház ahol lakunk, elég lelakott, és nagyon rossz állapotban van. A lakótelep ahol élünk tele van rossz alakokkal, ezért anya még nem enged engem, Candyt és Hope-t egyedül mászkálni. Iskolába is csak a nővéreink kíséretével mehetünk el.
A lakásunk kicsi, de megpróbáltuk lakhatóvá tenni. Mikor megérkeztünk a fürdőkád tele volt hányva és még jó pár dolog most is rossz állapotban van. Például, a konyhában és a fürdőszobában a csempéből jó nagy darabok ki voltak törve, és a mi szobánkban, a vakolat nagy része hiányzott. A konyhában az ablakból egy kis darabka kitörött, Anya zsírpapírt ragasztott a szabad lyukra, amíg nem lesz pénz kicserélni. A hálóban a matracokon és függőágyakon kivűl semmilyen bútor nincsen. Na jó, az emeletes ágy, azon én és Sunny alszunk. Én lent, a nővérem fent. Egy függőágy és három matrac van. Rose mindig az emeletes ágy létrájáról ugrik be a függőágyba, de néha megengedi az ikreknek, hogy ott aludjanak. A megmaradt három matrac össze van tolva így egy nagy ágyat alkot. Ott alszik Anya, Mary-Line és az ikrek(vagy Rose, amikor megengedi az ikreknek, hogy a függőágyban aludjanak).
Régebben a vakolat hiányosságát poszterekkel próbáltuk eltűntetni de nem volt valami eredeti... Később Anya vett barackszínű festéket, kifestettük a szobákat és azóta tilos posztert ragasztanunk a falra.
A nappaliban sincs túl sok dolog. Egy kis kanapé, amit használtan vettünk, egy kis asztal egy ruhásszekrény, amiben mindenkinek megvan a saját polca és egy rozoga TV, amin csak pár adás fogható. A konyhánk és fürdőnk inkább egy egérlyuk, mint helyiség. Kis beugrókban vannak. Egyszerűen rémes...
Ha a családban valamelyik Bruse lánynak szülinapja van, nincsenek meghívva a barátaink. Túl kicsi a nappali, és a hálóba rajtunk kívül senki sem mehet be. (Amúgy is, a tesóimon kívül, eddig soha senki nem hívott meg a szülinapjára.)
Imádom a szülinapokat. Olyankor Anya vesz a szupermarketben tortalapot, csoki krémet és nagy eperszemeket. Hmmm, nagyon fincsi torta készül belőle, az egészet fel tudnám falni. De persze nem lehet, mert ott van még hat testvér. És sajnos Anya bevezette azt, hogy mindig a legidősebbtől kezdjük a torta osztást, egészen a legkisebbig, ami rossz mert Mary-Line tudja, hogy készítheti a tányérját, míg Candy az utolsó morzsákon fog rágódni.
Hogy bevalljam már elég sokszor költözködtünk, most Londonban húztuk meg magunkat. De laktunk már New Yorkban, Bécsben és New Jerseyben is. És mindenhol ilyen kis bérlakásban. Én New Jerseyben szerettem a legjobban lakni, ott még a suli is elég okés volt, de meg kellett lépnünk Angliába, a mostani otthonunkba, Londonba. Ugyanis a gyámhatóság Anya nyakára járt, hogy szétszakítson minket egymástól. Én kissé most is rettegek attól, hogy elvisznek minket, de Anya megnyugtatott, így mostmár nem is nagyon jutnak eszembe ezek a dolgok...
2. fejezet
- Na, add már ide te kis hülye!!!- kiabált Rose, Candy után. Elkapta és jól megcibálta. A sikító húgom kezéből kicsúszott Rose szájfénye, és a piszkos fajáncra esett. A mérges Rose felkapta a szájfényt, még lökött egy nagyot Candy-n, és beszelelt a fürdőszobába.
Anya már elment a tetováló szalonba; ma korábban kellett bemenjen. Mi suliba készülődtünk, én már teljesen kész voltam, csak a hátizsákom kellett még egy kicsit kikeféljem, mert egy kupac sár rá volt száradva. Miközben munkának láttam, Hope egyfolytában körülöttem legyeskedett és nem tudta megállni, hogy oda ne vakkantson:
- Leprás a táskád? – kérdezte undorodva. Én jól visszavágtam:
- Igen, és ha nem fogod be, rád dobom! – nem tudtam visszafojtani a kuncogást. Felnéztem rá, és akkor szembesültem azzal, hogy 5 perc múlva indulunk és Hope még csak pizsamában feszít.- Hope! Mindjárt indulunk, öltözz már fel. Mrs. Reison már így is pipa a hajad miatt. És mivel egy suliba járunk mindig engem hív oda magához nagyszünetben.- mérgelődtem.
- Nem érdekel az a hisztis banya!
- Igenis érdekeljen, mert nem fogok minden egyes nagyszünetben ott szobrozni és némán szégyenkezni miattad. És most öltözz, különben felhívom Anyát.- mutattam a fiókos zsámolyra, melyen a régimódi kis tárcsás telefonunk állt.
- Nocsak, a kis Dali is feltudja emelni a hangját?- gúnyolódott Mary-Line és berakta a karika fülbevalóját. Vissza akartam vágni:
- Halgass el, különben kénytelen leszek beszámolni Anyának, hova is jársz el táncház helyett.
- Hülye. – mondta Mar-Line és felhúzta rózsaszín magas sarkúját. – Olyan éretlen tyúk vagy, nem érted meg az ilyen felnőttes dolgokat.
Horkantottam. Olyan kicsinek képzelnek, pedig ha hazaérünk mindig én melegítem és tálalom fel a mirelit kajákat. Anyának nem mániája a főzés. Inkább veszünk valamit kaját, amihez csak víz és max. só kell, és kész is az ebéd.
Elindultunk suliba. Nem nagyon volt kedvem hozzá, mert ott engem senki sem szeret igazán. Csufolódnak, mert elég rossz tanuló vagyok és azért is, mert nincs annyi pénzünk, hogy Anya mindannyiunkat márkás ruhában járasson. Mikor néha elsírom Anyának, hogy milyen buta is vagyok ő azt mondja: „Kincsem, te nem vagy buta, csak egyéni a felfogásod”. Ma egy fekete polóban mentem, aminek nyakán tejfoltok éktelenkedtek. És a kopott farmeremben, ami még egy kicsit divatos is.
A suli felé vezető eltérőnél egy rakás csőcselék volt kiterülve a földön. Az egyik lánynak hiányzott a fél fogsora, bőre agyon volt vagdosva. Megfogta Sunny lábát.
- Az az én cipőm te tyúk!- kiabált a lány, ahogy csak kifért. Mary-Line lekevert neki egyet, az meg vissza zuhant ittas társai közé. – Az a húgom cipője, idióta.
Sunny hálásan mosolygott. Nem csodálkozom, hogy Anya nem enged egyedül suliba engem, Hopet és Candy-t. Még az sem biztos, hogy Sunny megtudta volna védeni magát, ha nincs Mary-Line.
Szépen, lassan odaértünk a suliba csengetés előtt. Én, Hope és Candy besétáltunk az iskola első épületébe. Ugyanis ez volt az alsó tagozat. Rosita, Sunny és Mary-Line a suli második részlegébe mentek, ami sokkal szebb volt, mint az első. Szökőkút és hatalmas virágoskert diszítette. A mi udvarunkon csak egy nagy fészer terpeszkedett, amit az aljanép telefirkált, egy csomó undormánnyal.
A folyosón szétváltam Candyval és Hope-val, és mindenki a saját szekrényéhez ment. A suliban persze az én szekrényem volt a legrondább. Az osztálytársaim teleírták mindenféle baromsággal. Például ráírták, hogy „bunkó-munkó” meg „Dali, téged dalolva szivatunk” persze ezeken nem akadtam ki. Oyan gyerekesek.
Az első óránk matek volt, amihez nem éppen annyi a tehetségem, mint Clara Hoope-nak, de én is kapizsgálom. Az utolsó padban ülök egyedül, mert senki nem volt hajlandó mellém ülni. Mintha én legalábbis szeretném, hogy valamelyik majom, mellettem üljön. Nagyon jól megvagyok egyedül is. Az osztályfőnökünk a matek tanárnő volt, aki pontosságáról szerzett hírnevet. De most mégis késett, ami jó nyomós ok volt az osztáltársaimnak, hogy szekálhassanak. Clara Hoope kezdte:
- Ma éppenséggel milyen csodálatra méltó dolgot vitt végre az anyucikád? Adott neked reggelit?!- Clara undorítóan visított a nevetéstől. Fröcskölt a nyála. Mindenki vele együtt nevetett. Azt hittem felpofozom Clarát meg a többieket. Ő meg folytatta:
- Vagy esetleg megcsinálta élete első nagymosását? És milyen érzés egy felelőtlen anya mellett élni. Anyukám azt mondta segélyre szorultok, mert anyukád részeges és...
CSATT!
Egy jó nagy pofont kevertem le neki. A döbbenettől tátva maradt a szája. Arca vörösen lángolt, és látszott a tenyérnyomom. Olyan jólesett, hogy szinte sírtam a boldogságtól. Visszakart ütni, felemelte a kezét, én meg behunytam a szemem. Vártam, hogy csattanjon a pofon, mikor meghallottam a megmentő hangot:
- Clara, ne tátsd a szád! Ülj a helyedre, sőt, mindenki üljön a helyére. Osztály figyelem, bemutatom Samanthát!
Mintha egy segélyeket toborzó plakátról mászott volna le. Még nálam is rosszabbul nézett ki, mert ő még el is volt hanyagolva:
Fekete haja zsíros csimbókokban omlott a vállára, ruhája több helyen elszakadt, a bokáig érő barna csizámájáról úgy le pattogott a kulimáz, mint egy ezer esztendős házról a vakolat. Az arca semmit nem fejezett ki, sem fájdalmat, sem elkeseredettséget. Fejét lassan imbolygatta ide-oda, mikor hirtelen Claran akadt meg a tekintente. Arca, mintha eltorzult volna a dühtől és a haragtól. Clara rögtön elfordult és úgy csinált, mintha kotorászna a táskájában, pedig nem; elfordult Samantha elől.
A kínos csöndet Mrs. Applewin törte meg:
- Samantha kérlek ülj oda Dali mellé, biztosan jóban lesztek.
Az említett, akár csak egy robot odajött a padomhoz és leült. Olyan merev arca volt, mint egy bábunak, szinte megkérdeztem, hogy éle még.
A matek óra viszonylag hamar eltelt, mert Samantháról volt szó, hogy az osztály fogadja el, na meg az átlagos szöveg.
Csöngetés után a tanárnő odajött hozzám , és komoly beszélgetésbe kezdett velem:
- Ha tagadják, úgyis tudom ,hogy csak te leszel az, aki nem fog belé kötni. Szegénynek nehéz az élete, a szülei meghaltak, nem tudok róla semmi adatot, de ha bántják kérlek védd meg, jó? – Mrs. Applewin úgy csinált, mintha minden rajtam függne. Még magamat sem tudom jóformán megvédeni Claraéktól, de azért bólintottam.
3. fejezet
- Olyan nagyon fura. – ecseteltem Samanthát Anyának, mikor már a nappalinkban üldögéltünk.
- Csak nem arról a fura fekete külsejű lányról beszélsz?- csatlakozott Hope is a beszélgetéshez.
- Hogy örülnénk, ha nem szólnál mindenbe bele!- szidtam a húgomat.
- Na, na, na...- csitított Anya, majd Hopehoz fordult.- Igen, róla beszél.
Hope megborzongott: - Ma szünetben jól megfigyeltem, és képzeljétek mit láttam. Egy csomó heget a nyakán. Verés nyomok.
- De ha egyszer nincsenek szülei, kik verik? – kérdeztem Anyát.
- Mit gondolsz engem nem vertek? Átkoztott legyen az vénasszony. Remélem már meghalt!
- ANYA!- kiabáltam rá. Nem tudom miért, mert megértem Anyát. Ő senkinem nem kívánna soha ilyet, de az a nevelője. Anya nevelő otthonban nőtt fel, és egyszer nem tudott elaludni. Erre a nevelője úgy oda vágta a szekrényhez, hogy Anya könyöke felhasadt és ma is látszik a maradványa. Rémes lehetett.
Anya mindig mondta, hogyha 100 gyereke is lenne, egyet sem hagyna el. Ilyen a jó anya.
A nagylányok is haza estek a suliból, Mary-Line közölte, hogy kapott egy egyest:
- És te ezt ilyen könnyedén veszed!- emelte fel a hangját Anya és rágyújtott egy szál cigire.
- Úgyis befejezem a sulit, úgyhogy mindegy. Már holnaptól nem megyek.
- Hát azt próbáld meg!!- ordibált Anya magából kikelve. Nagy gond neki, ha Mary-Line ott hagyja a sulit.
- Velem ne kiabálj, te...te...SENKIHÁZI!!!- még Mary-Line is megütközött, attól, amit mondott, de folytatta: - Már 15 évesen megszültél, én már 16 vagyok! És te oktatsz!!!
Anya már a kezét emelte, de Mary-Line elszaladt. Úgy megütöttem volna, hogy mondhatott ilyet Anyáról?
Anya a szőnyegre roskadt és sírt:
- Igaza van, egy senkiházi vagyok!- küszködött a könnyeivel.
- Dehogy vagy az- mondtam kórusban az ikrekkel. Hol van, ilyenkor Rose? Pártolja Mary-Line-t. De mikor pénz kell...
Sunny legalább hozott vizet, de ő is megjegyezte, hogy Anya kicsit visszafoghatná magát, mert Mary-Line 16 éves, és mindenki sokkal jobban járna, ha dolgozna.
- De kincsem, elkell végeznie az iskolát...- hüppögte Anya.
- Anya te csak a saját elvesztett lehetőségeidet éled meg Mary-Line-ban. Ő már szinte felnőtt, a kötelezőt meg elvégezte, hadd legyen az, ami akar. Legalább ő ne rontsa el az életét.- fejezte be Sunny, azzal kifordult a nappaliból. Hogy feltudtam volna képelni.
4. fejezet
Vacsorára az iskolai kiflit és dobozos tejet szürcsöltük el. Mary-Line az egyik barátnőjénél aludt, mert pénteken ki is ne engedné meg magának, ha másnap nincsen iskola. Nem is bántam, ma olyan volt mint egy béka.
Anya azt mondta menjek ki a boltba cigiért.
- De anya, már sötét van, te ezt sosem hagynád, hogy kimenjünk. Anya!
- Te megint részeg vagy!- nézett rá szemrehányóan Sunny.
- POFA BE!- ordított Anya.- Miért van az, hogy csak tűrök és tűrök! Egy ilyen rakás semmirekellő banda mellett inkább a halál!!!- befutott a nappaliba és magára csapta az ajtót.
- Nekünk meg a nevelőintézet!- kiabált vissza Rosita. Candy sírni kezdett és én is.
- Olyan gyenge a szervezete, és iszik meg cigizik is, pedig mindig azt mondja, hogy leszokik.- tört ki Sunnyból a keserűség és ő is sírni kezdett.- De legalább mi össze kell tartanunk. Figyeljetek ha gondoljátok, suli helyett néha ellógok dolgozni és...
- Neee.- szipogtam.- Az nem johhóó.- hüppögtem.- Inkább tanulj, mert azzal többre viszed.
- Csak nem ebben a családban! Ki tudná fuzetni a tandíjt? Mondd, ki? Olyan naív vagy!
👍: 0 ⏩: 0
Háháh, köccikee
majd elolvasom
👍: 0 ⏩: 0
| Next =>