HOME | DD
HoremWeb — Shali Ghadi
by-nc-sa
#desert #egypt #erosion #hungarian #hungary #inhabited #mudbrick #ruins #salt #saltlake #satellite #shali #siwa #siwaoasis #sattv #shalighadi #kershif #palmlogs #ghosttown
Published: 2018-02-20 22:29:14 +0000 UTC; Views: 535; Favourites: 15; Downloads: 0
Redirect to original
Description
Shali the Remote—the citadel and old town in Shali, main town of the Siwa oasis is dated back to the 11th century. Most of the houses were built of kershif, a special salty mud-brick (that is fragile if gets too much water due to the salt behavior) and palm logs. The old town was ruined during a three days long rain in 1929 and abandoned for the lesser dangerous parts of the town. The crumbling houses stand on a hill that sometimes cracks and opens up, and even the houses have their dangers. At the edge of the ghost town some similar buildings are inhabited. At least I guess from the satellite dishes...This is taken in 2004 by a Canon EOS 500 film camera with EF 3.5-5.6 35–105 kit lens. Processed and digitized by a print shop, perhaps a Shooter's if I am right. Sorry, no EXIF here.
Other works on the Siwa oasis:
Related content
Comments: 13
Hú, ez tényleg ősi negyed! (Tetszik a parabolaantenna!)
Nem innen indultak el a brit Long Range Desert Group kommandósai?
👍: 0 ⏩: 1
Fogalmam sincs 
👍: 0 ⏩: 1
Talán Almásy járt arrafelé....
👍: 0 ⏩: 1
Húha, valóban! Akkor mi is jártunk ott 
👍: 0 ⏩: 1
Látom, nagyon ismerős vagy arrafelé! Én persze csak képeken meg térképeken láttam ezt a vidéket, de én is nagy szerelmese vagyok a sivatagnak. Persze, 35 kilóval az ember hátán, gépkarabély plusz 300 töltény stb, hát az nem volt az a júj de! Viszont 1990-ben kivezettem a Nambibba, hát, az volt valami!
👍: 0 ⏩: 1
Hát a Siwában csak egyszer voltam, de a Baharija–Farafra–Dakhla–Kharga útvonalat többször is bejártam (szigorúan a műúton) és annak vannak felejthetetlen részei. Főleg a Fehér-sivatag a Farafra környékén, meg amikor az út egy rövid, talán 40 km-es szakaszon mecsípi a Nagy Erg sarkát. Az utóbbi félelmetes, ha háttal állsz a depresszió peremének és a Nagy Erg felé nézel. Homok mindenhol, semmi kő, és mivel a szél lebegteti a felső homokréteget, nincs horizont, csak egy elmosódott átmenet ég és föld között...
Mondjuk akkoriban a fotós cuccom nem érte el a két kilót sem, de az is bőven elég lett volna.
No meg nagy vágyam volt régen, hogy mondjuk a Farafra közelében (mondjuk a WhiteDesert04 táján) eltöltsek egy éjszakát a szabadban. Vagy akár a Dakhla peremén, ahol nagyon klasz hőforrások vannak, és szépek a dűnék is
👍: 0 ⏩: 1
Nagyon értem a "szigorúan a műúton" részt! (Érdekességkent hadd kérdezzem meg, homokút volt-e, vagy aszfalt? Én a Namibban poros úton vezettem -- nagyon sok vizet vittem és nagyon vigyázva vezettem!!
Hát, amiket mesélsz, meg a fotó, nagyon emlékeztettnek a Namibra. (A Kalahári más, az inkább félsivatag, mint a Karoo is.) De hihetetlenül szépek ezek a vad(regényes) tájak!
Az eltöltött északák nagyon jó ötletnek látszanak. Én emlékszem az Owambóföldi északákra, ahol az ember úgy érezte, hogy le tud húzni egy csillagot és a zsebébe tenni! (Ott is homok volt a lábun alatt, csak sok bozótos is volt.)
👍: 0 ⏩: 1
Szerencsére a Siwába ma már egy nagyon jó minőségű, jól kiépített aszfaltút vezet, ami különösen fontos volt, mert Ramadan idején mentünk, amikor elég feszültek az autósok is. Homokútra nem is engedtek volna minket, mert busszal mentünk vagy 28-30 fővel. Minden ellenőrzési pontnál megnézték, hogy megvan-e mindenki, és rendőrautó vezetett fel minket ami kb. mindenhol bevett szokás Egyiptomban, egyedül a New Valley oázisai között jártunk felvezetés nélkül. Nem tudom, hogy minket védtek-e vagy tőlünk védtek-e, de például amikor Marsa Matrúhban megálltunk egy boltnál vizet vásárolni, sorfalat álltak körülöttünk. Ez elég mókásnak tűnt, amíg fel nem tűnt az egyik fiatal rendőrön, hogy kiverte a víz, annyira fél. (Marsa Matrúh állítólag elég komoly fundamentalista központ.)
Nekem a sivatagi éjszakából csak apró kis ízelítők jutottak: amikor lerobbant a felvezető rendőrautó Luxorban, és nem engedtek ki minket addig a sivatagi útra, amíg az ki nem tudott vezetni, akkor nagyjából éjfélre értünk a Kharga oázisba. Amikor besötétedett, a buszvezető lekapcsolt minden világítást, és úgy döngettünk a néptelen úton jó százas tempóval. Először meg akartuk lincselni érte, aztán perceken belül kiderült, hogy sokkal többet lehetett látni a csillagfénynél: az út is kitűnően látszott és a tájban is gyönyörködhettünk. Arrafelé elég sok érdekes formájú homokkő szikla és hegy van, meg szép formájú dűnék, elég sok csillagdűne is (amikor két dűne keresztezi egymást) és a csillagok meg a kelő hold fényében valami varázslatos volt. Amikor megálltunk egy kis pihenőre, mi is azt éreztük, hogy meg lehetne érinteni a csillagokat
A másik egy hajnal volt Mwt városban, a Dakhla-oázisban. Kint a város szélén volt a szállásunk, az épület mögött már csak a sivatagggal, előttünk egy datolya ültetvény volt, és jobbra-balra néhány ház – maga a város párszáz méterrel odébb kezdődött városnak kinézni.
Ja, és azért éppen a Fehér-sivatagot választanám éjszakára, mert amúgy is hihetetlen szép színei vannak, és a sivatagi rókák (Fennec fox) kellőképpen barátságosak (azaz félnek, amennyire kell, de annyira közelbe merészkednek, hogy meg lehessen figyelni őket és fotózni lehessen
👍: 0 ⏩: 1
ÁÁÁRGH!! Valahogy eltünt a válaszom. Na jó...
Ez itt egy ú.n. "firebucket", amit nem tűzet oltani, hanem inni használtunk a seregben. Nos, ez nekem a legcsodássabb emlékem a sivatagról. Egy "Ratel" gépkocsin ülve, az éjszakai lágerezés végén, az induló előtt, ahogy kezd pittymallani az ég allja, iszunk egy ilyen "firebucket coffee-t". ÚÚÚÚ. Ja, az volt az igazi!
Kissé irigyellek, hogy ilyen klasszikus helyekre jártál, persze nincsen hozzá jogom, mert szerencsére én is össze-vissza jártam a világot! De azért megemlítem!
Tetszett az, hogy kicserélitek az égőt!
Az nagyon tetszett, ahogy elmondtad hogy "csúszik le" a fény a pálmafán. Gondoltál arra, hogy író lennél? Leírhatnád, merre jártál, mit láttál.
Szóval nincs mese, itt két sivatagbolond találkozott!
👍: 0 ⏩: 1
Jó dolog lehetett ez a firebucket. Nekem egy másik ital kötődik nagyon a sivataghoz: ugyanott, Mwtban, nem messze a szállodánktól volt egy kávézó, amit egy imádni való, jókedélyű testvérpár vezetett. Az egyikük hihetetlen figura volt, folyton a tréfán járt az esze, mi meg vevők is voltunk rá.
Hát, igazság szerint jelentek meg írásaim itt-ott, többek között két novellám a Galaktikában, ami akkoriban európai hírű sci-fi antológia volt. De nem igazán vagyok termékeny / termelékeny író, és állandóan beleütközöm a szerzői jogba is, mert a Tolkien Társasághoz fűződő kapcsolatom miatt sok a fan fiction jellegű témám. Igaz, hogy rendre messze túlkalandozom Tolkien írásaitól, és továbbgondolok helyzeteket – milyen lehetett a sztúr hobbitok élete például egy mocsaras-lápos ártéri területen? (Ők azok, akik nem vándoroltak a Megyébe, hanem a Nimrodel folyó lapályán éltek.) Vagy hogyan élhette meg Aragorn megkoronázását egy Denethorhoz hű Minas Tirith-i polgár, mondjuk a helytartó könyvtárnoka? Milyen lehetett az umbari kalózok élete? És azoké a dúnföldieké, akik országát gyakorlatilag elfoglalták a rohírok? Nem tudom, mennyit mondanak neked ezek a nevek és helyzetek, de ezek tipikusan azok a kedvenc témáim, amik már messze túl vannak az egyszerű fan fiction-ön, és durván ütköznek a Tolkien Estate (meg a Warner Bros) jogi érdekeivel...
No meg ha érdekel és van rá időd, ott a blogom is (bagolymondja.hu) ami legkevésbé magamról szól, legalábbis közvetlen módon. Közvetetten persze igen, de azokon a dolgokon keresztül, amik éppen foglalkoztatnak
Igazság szerint figyelem az ismerőseim utazásait, és úgy érzem, hogy nagyon kevés helyre jutottam el. Viszont az, ahogy megéltem a meglátogatott helyeket, időnként több, mint amit ők mesélnek, szóval van abban is valami, amit írsz.
Ismered Honoré de Balzac Sivatagi szenvedély című novelláját? Igazából a vége miatt érdekes, az utolsó pár gondolat miatt.
👍: 0 ⏩: 1
Hát igen, a hideg ital ugyancsak jól esik a nagy melegben, habár vannak, akik a kávéra esküsznek. Mesélték, hogy Braziliában a melegben egy kis erős Brazil kávét adtak neki. Igaz, a firebucket coffee csodás volt ébresztőre. (Valószínű, hogy most meg se innám azt a kávét, mert főleg cikória volt, de akkor nagyon jól esett!
Hú, látod, eltaláltam, írós vagy! Ami a Tolkient illeti, azt hiszem, nagyrészt ismerem a karaktereket, de nem mind. Olvastam az összes könyvét, tudomásom szerint, nagyon benne voltam egy ideig, aztán régen nem nyúltam hozzá. (Hiába, nagyon vonz a hadtöri!)
Hát igen, mindig a másé tűnik szebnek-jobbnak. Ezért is rösteltem kicsit a leírtakat.
Be kell valljam, nem ismerem Balzac könyvét! (Azt is oda kell tegyem az egyre hosszabbodó listára!
👍: 0 ⏩: 1
Balzacot belinkeltem az előző kommentben, a Sivatagi szenvedély kb. tíz perces kis novella, de érdemes elolvasni
👍: 0 ⏩: 1
Köszi!
Semmi baj! Jó pihenést!
👍: 0 ⏩: 0